"Erősítsd az immunrendszered!"-  halljuk mostanában rengetegszer orvosoktól, szülőktől, barátoktól. Azt hiszem, felesleges magyarázni, hogy az utóbbi hónapokban mivel kapcsolatban emlegetik a legtöbbet. Igen, az influenzára gondolok. De mi is az az immunredszer tulajdonképpen?

Definíciója szerint a szervezet védekező mechanizmusa, illetve egy adott antigén hatására kialakuló, a fertőzés elleni versenyben résztvevő sejtek, szövetek és szervek összessége.

Immunitásról beszélhetünk, ha védettek vagyunk egy betegséggel szemben. A rendszer egyik fő feladata, hogy különbséget tegyen a saját és nem saját anyagok között, az idegen anyagot felismerje, kiválassza és megsemmisítse.
Mikor lebetegszünk, szervezetünket általában idegen sejtek, kórokozók, gombák, bacilusok vagy vírusok támadják meg. Ezek az ún. antigének, melyek kiváltják a  védekezési folyamatot. Ezek immunogén hatással bírnak, s a cél az, hogy ezektől megszabaduljunk. A betegség lefolyását, súlyosságát három fő tényező befolyásolja: a szervezetbe jutott mikroorganizmusok száma, azok megbetegítőképessége (virulenciája) és immunrendszerünk állapota.

Létezik veleszületett (természetes) immunitás:
Genetikusan determinált, velünk születik, már embrioális korban kialakul, nem igényel tanulást, vagyis a kórokozóval való előzetes találkozást, ami hatására kialakulhat. Ide tartozik pl. a bőr, a tápcsatorna, a szemvédelmet jelentő könny, a légutak, a húgyutak nyálkahártyája; a pl. a nyálban található baktericid védőanyagok.

Természetesen szerzett immunitás: ha szervezetünk és immunrendszerünk egyszer már legyőzött egy betegséget, egy kórokozót, akkor azt, illetve az ellene felhasznált antitestet megjegyzi, és később, ha megint megtámadna minket ugyanaz, a betegség szinte már tünetmenesen zajlik le, mert "emlékszik", hogyan védekezzen.

Mesterségesen szerzett immunitás: vannak kórokozók, amik vagy túl súlyosak, vagy a szervezetet nem tud ellenük védekezni, mert kivédik, ilyenkor védőoltással kell kialakítani az immunitást. A védőoltásban vagy legyengített kórokozók vannak, amik hatására kialakul a védekezés, a betegség pedig tünetmentesen, gyengébben zajlik le, vagy kész ellenanyagot juttatnak belénk. Ez akkor történik, ha már megfertőződtünk, de még nincs immunitásunk ellene. Az ellenanyagot egy bevált módszerrel nyerik ki, mégpedig legtöbbször szarvasmarhába fecskendezik a  kórokozót, de nála, mivel nagytestű, nem jelentkezik betegség, viszont az ellenanyagot kifejleszti ő is. Ezután vért vesznek tőle, és meg is van az ellenanyag.

A védekezésben a limfocitáké a főszerep: ezek a vörös csontvelőben termelődnek, majd átkerülnek a nyirokszervekbe, s ott arra várnak, hogy aktiválódjanak. A szervezetünket védő anyagok ők.

Autoimmun betegségek: ekkor a szervezet "hibásan" működik, és az immunrenszer sajnos a saját anyagait tekinti idegennek, önmagát támadja. Így alakul ki például a sclerosis multiplex nevű súlyos autoimmun betegség.

Immunhiányos állapotok: hátterük általában már gyermekkorban kialakul, de káros környezeti hatások is közrejátszhatnak. Fő tünetei a sokszor visszatérő fertőzések, betegségek, pl. tüdőgyulladás. Többször csontvelőátültetésre kerül sor miattuk. Szerzett is lehet, mint például az AIDS (szerzett immunhiányos tünetegyüttes), amit a HIV vírus okoz. Sajnos egyelőre gyógyíthatatlan.

Allergia: az immunrendszer túlérzékenysége, fokozott működése okozza az allergiás reakciókat. (pl. szénanátha, ételallergia). Közrejátszanak az egyén genetikai adottságai is, a környezeti tényezők, illetve az immunrendszer zavarai is.