Ránk köszöntött az ősz, egyre rövidebbek a nappalok, mi pedig kedvetlenedünk elfele. Ez volna a depresszió? Korántsem. Viszont figyelmet kell szentelnünk bizonyos intő jeleknek, amik korrelációja esetén alighanem ezzel a téli népbetegséggel állunk szemben.

A depresszió legyakrabban egyfajta bátortalan mimóza-állapottal kezdődik, reménytelenséggel folytatódik, majd kétségbeesésbe megy át. Ilyenkor az áldozat elveszítheti biztonságos kapcsolatát a valósággal - ezért fontos, hogy már időben odafigyeljünk a jelzésekre.

Ezek a következők lehetnek:

Szomorúság - Komor hangulat borul a szenvedő alanyra, ami odáig juthat, hogy a mosoly ismeretlen fogalommá válik számára, még mások sem képesek megnevettetni. Sőt, inkább bosszantja környezete vidámkodása.

Kihűlő érzelmek - Majd' minden depressziós emberben megbúvik a hajlam, hogy távolságot tartson másoktól, visszahúzódjon, és ne törődjön semmivel, ami körülötte történik. Ez azért lehet különösen mérgező hatással a lélekre, mert a szeretet ellentétes pólusa, a gyűlölet felé halad, ahogy rosszabbodik.

Ellenséges érzelmek - Az előzőből egyenesen következik, hogy az emberben megjelenhet az agresszió. Ez először az őt bántó, megsértő ember felé irányul, majd önmagát tartja hibásnak mindenért.

Nyugtalanság, ingerültség - Lobbanékonnyá is válhat a depressziós ember, főleg, ha eleven, örömtől túlcsorduló embertársaival hozza össze a sors. Szélsőséges esetekben akár dührohamot is kaphatnak, ráadásul olyan apróságoktól, mint egy kis zaj a padlásról, vagy egy fickándozó gyerkőc. De akár a túlzott törődés is kiválthat ilyet, mert úgy érzik, ők ezt nem érdemlik meg, velük senki ne törődjön.

Szorongás, félelem, reményvesztettség - A depressziós ember félelemküszöbe lejjebb kúszik, ezért képes apróságok miatt aggodalmaskodni, tart a jövőtől, a haláltól, mindentől. Mindehhez hozzájön még az is, hogy nem látnak kiutat reménytelen helyzetükből, kétségbe esnek, egy mély gödörben érzik magukat, ahonnan nem tudnak kikecmeregni.

Ne vegyük félvállról tehát, ha ezekkel a jelzésekkel találkozunk, hanem keressünk fel egy orvost a baráttal, rokonnal!