Szerintem a nem fogyókúrázunk minden életkorban igaz. A nem fogyókúrázunk, mégis elérjük természetes testsúlyunkat sokkal hatásosabb. :)

Előzmény

Válasz

Egyetértek Zsuzsával:a mértékletesség nagyon fontos. Mint minden másban, úgy a táplálkozásban is. Ha csupán fele adagokat eszünk a megszokott mennyiség helyett, és némi mozgást is ki tudunk csikarni magunkból, az már beindít egy egészséges súlycsökkenést. A koplalás vége mindig falási roham lesz, a szervezet ezzel "bünteti" ha rendszertelen étkezéssel próbáljuk manipulálni.És lehetőleg frissen készítsünk minden ételt, ne a gyárilag manipulált , ízfokozókkal, tartósítókkal telepumpált tömegszemetet lapátoljuk be étkezés gyanánt.

Előzmény

Válasz

Én ezt úgy mondanám, azzá leszel, amit eszel. Általánosítani nem lehet. Nem vagyok híve az ilyen radikális - semmit nem eszem jóformán - folgyókúráknak. Az étkezés is az élvezetek egyike.
Ma már mindenki tudja a médiából, hogy mi árt, meg mi használ.
Én azt állítom, mindent lehet fogyasztani, a mennyiség a döntő.
Azt is állítom, hogy ötven év felett már majdnem mindenki felszed több kevesebb kilót, ez az élet rendje. (Persze azért 100 kg-snak nem kell lennünk!)
Ne hasonlítgassuk magunkat a 20 évesekhez, mert olyanok már soha nem leszünk, hacsak nem vizzel élünk.
Tegnap a német tv-ben láttam egy szinésznőt, 60 éves, konfekció mérete 34 - 36. Mit mondjak, borzalmasan nézett ki, ahogy a fermerjében lötyögött.
Az arca csupa barázda. Hát hiába, ebben a korban már jobb, ha nem fogyókúrázunk.

Válasz

Kedves Éva! Örömmel tekintettem blog bejegyzéseibe, ugyanis mostanában első és egyetlen Feleségem (Kati) apró, de igen kellemetlen nyavalyáival foglalkozom. Ahol a hagyományos európai orvoslás tudománya véget ér, ott egyre jobban teret nyer az alternatív orvoslás iránti érdeklődés. A sikeres alternatív megoldás tulajdonképpen a csoda kategóriába tartozik. Ha tíz ember közül csak egy emberen segít, az az érintett személy számára már maga a csoda. Ebben az esetben a kilenc sikertelen esetben érintett személy szélhámosságot gyanít, de a sikert megélőt miért kedvetlenítené el a kilenc ember sikertelensége: hirdetni fogja a módszer nagyszerűségét. Ez így van rendjén. Tehát a csoda nem hullik általában az ölünkbe: a csodát akarni kell. A csodákért akár szenvedni is érdemes. Üdvözlettel: Zoltán

Válasz