Az utóbbi években világszerte egyre népszerűbb a védőoltás-ellenes mozgalom. Követői azt vallják, hogy a vakcinák többet ártanak, mint amennyi hasznuk lehet, így nem is kérnek belőlük – aminek meg is vannak a maga súlyos egészségügyi következményei.

Az oltásellenesek egyik visszatérő érve, hogy az utóbbi évtizedekben legyűrt betegségek valójában nem az ellenanyag miatt, hanem a higiéniai feltételek javulásának hatására szorultak vissza. Ez a tévhit könnyedén megdönthető, hiszen ha igaz lenne, a szóban forgó betegségeknek egyszerre kellett volna hanyatlásnak indulniuk. Ezzel szemben a statisztikákból látszik, hogy mind más-más időben, a maguk védőoltásának a megjelenésekor kezdtek el meredeken zuhanni.

Óriási hiba lenne viszont emiatt elvitatni a fertőtlenítés fontos szerepét sok súlyos betegség visszaszorításában. A fejlett országokban éppen a megfelelő higiéniai intézkedésekkel sikerült gyakorlatilag eltüntetni sok olyan fertőző betegséget, amelyek a fejlődő világban, főleg Afrikában ma is komoly problémát jelentenek.

Egy 2008-as WHO-jelentés szerint a világ teljes betegségterhének majdnem 10 százaléka – az összes haláleset több mint 6 százaléka – megelőzhető lenne a vízellátás hatékonyabb ellenőrzésével, illetve jobb szennyvíz- és ürülékkezeléssel. Nézzünk néhány hírhedt kórt, amelyek főleg azért terjedhetnek még manapság is, mert a számunkra alapvető fertőtlenítési eljárások sok millió ember számára még mindig elérhetetlenek.

A kolerát a Vibrio cholerae nevű baktérium okozza. Emberi ürülékkel terjed, és hányással, hasmenéssel, kiszáradással jár. A nyugati világban a városok csatornarendszerének kiépülése óta nem jelent igazi veszélyt, az Egyesült Államokban például a 20. század eleje óta nem volt komolyabb járvány. Évente mégis 3-5 millióan betegednek meg benne, és 100-120 ezren halnak bele.

A hastífusz a Salmonella typhi nevű baktérium által okozott betegség, amelyet ürülékkel szennyezett ételtől lehet elkapni. Lázat, hasmenést, influenzaszerű tüneteket okoz, és évi 21 millió fertőzésből 200-600 ezer halállal végződik.

A vérhas a vastagbél fertőzéses megbetegedése, szintén lázat és véres hasmenést okoz. Vagy a Shigella nemzetség baktériumai, vagy Entamoeba histolytica nevű amőbafaj terjeszti. Előbbiben évi 700 ezer, utóbbiban 50 ezer ember hal meg. Kézmosással és az élelmiszerek tisztán tartásával megelőzhető.

A trachoma vagy granuláris kötőhártya-gyulladás a Chlamydia trachomatis nevű baktérium betegsége. Nem halálos, de az elmaradott higiéniájú területeken 40-80 millióan kapták el, és 1-8 millió esetben okozott végleges vakságot.

Szintén jellemzők még a különféle féregfertőzések, amelyek az ürülékkel fertőzött talajban terjednek, és a világ lakosságának egyharmadát érintik, pedig megfelelő higiéniai feltételek mellett teljesen kiiktathatók volnának. Ilyen a nyirokcsomókat támadó filariázis, illetve a bilharziózis, amely során a férgek a testben vándorolva roncsolják a gazdatest szöveteit.

Számos fertőtlenítő módszert és anyagot ismerünk, de ezek közül a legelterjedtebb és leghatékonyabb a nátrium-hipoklorit. Ennek vizes oldata a hipó, a legtöbb otthon is használt tisztítószer alapanyaga. Valójában akkor se tiszta klórról, hanem hipóról van szó, ha a víz klórozásáról beszélünk, persze ebben az esetben a megfelelő mértékben hígítják vízzel. A pontos érték sok tényezőtől függ, a Fővárosi Vízművek esetében például az ivóvíz klórtartalma 0,2 mg/l.

Egyébként hiába használjuk a hipót több mint kétszáz éve a kórokozók elpusztítására, csak 2008 óta tudjuk, hogy pontosan hogyan is működik. Ekkor is véletlenül jött rá egy amerikai kutatócsoport, amikor egy hősokkfehérje nevű bakteriális fehérjét vizsgáltak a Michigani Egyetemen. Megfigyelték, hogy a hipó aktív hatóanyaga, a hipoklórossav valójában a baktérium fehérjéin keresztül támad, és úgy csapja ki a azokat, ahogy a tojás főzésekor megszilárdul a fehérjerész. Mivel a baktériumok növekedése szempontjából alapvető fontosságúak a megtámadott fehérjék, ezek inaktiválása el is pusztítja őket.

Persze minél erősebb egy szer fertőtlenítő ereje, annál jobban kell figyelni az esetleges környezetkárosító hatására is. Emellett egyrészt az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a túl erős fertőtlenítők a testünk hasznos baktériumait is kiírthatják. Másrészt az antibakteriális anyagok túlhasználata hozzájárulhat az egyre nagyobb problémát jelentő antibiotikum-rezisztencia kialakulásához azzal, hogy a gyengébb baktériumokat öli meg, ezzel segíti az erősebb, ellenállóbb kórokozók kiválasztódását.

Forrás: http://index.hu