Belső késztetést érzek, hogy megírjam a történetünket, bíztatva-bátorítva ezzel a többi szülőt, hogy merjen néha egyszerűen csak egy lépést hátralépve átgondolni, mi lehet az igazi ok... persze nem mindig, de néha józan paraszti ésszel, anyai szeretettel és egy kis vitaminnal megoldható a "betegség"... 

A történethez tudni kell, hogy január végétől újra dolgozom egy multicégnél is, nem is keveset sajnos; amit a lányom egész jól vett, lévén, hogy azért úgyis oviban van a nap legnagyobb részében. Azért az már neki is sok volt, hogy az elmúlt 3 hétben még hétvégén is dolgoztam bent az irodában és már rákérdezett, hogy "Anya, miért dolgozol ilyen sokat?".

Igaz, hogy ígérem neki, hogy már nem tart sokáig, ami igaz is, mert június végén nem fogom megújítani a szerződésem, és visszatérek a lelkemhez közelebb álló kineziológia és az egészség világába, de pici kis lelkének ez úgy látszik nem volt gyógyír: 

Történt múlt csütörtökön, hogy amikor reggel - korábban, mint megszokta - bebicikliztünk az oviba, kérte, hogy aznap most már tényleg én menjek érte, mert az utóbbi időben mindig csak Apa megy... Nem azt mondtam, hogy nem, hanem azt, hogy megpróbálom, de sajnos nem tudom biztosra ígérni... Délután 3-kor telefonált az óvónéni, hogy lázas (38,8) és nagyon fáj a hasa, menjünk érte.

Elmentem érte, de nem orvoshoz vittem, hanem haza. Apa elment a kicsivel sétálni, és mi csajok bevackoltunk a nagy ágyra kettesben, gyümölcsöt ettünk, meg csicsókát (bélproblémák természetes megoldása), Flavantic szörpöt ittunk (Vitál koktél), a lázat egy picit csillapítottuk a citromos vizes borogatással a köldök alatt és rátettem a kezem a pocijára.

Emellett simogattam és kitalált meséket duruzsoltam neki 2 órán keresztül. Egy idő után elkezdett nagyokat pukizni, megkönnyebbült a poci, lement a láza. Megkérdezte, hogy "Anya, ugye nagyon szeretsz?" és ezt jól kiveséztük, hogy mennyire nagyon nagyon. 

Mondanom sem kell, hogy ennyi volt a "betegség"... se este, se éjszaka, se másnap semmilyen tünete nem volt már... Tudom én, hogy nem mindig ilyen egyszerű és gyors a megoldás, de annyit azért elraktározok magamnak, hogy bármi is a baj és bármi is az ajánlott kezelés, az egyszer biztos: az anyai szeretet a legjobb kiegészítő terápia. 

Az egészség legyen Veletek! :)

Juhász Anikó

kineziológus és a Flavantic egészségvédő klub tanácsadója