HAJDINA
(Fagopyrum esculentum Moench)
más néven: pohánka (szlovák, magyar), haricska, tatárka (magyar), grecsnyevaja kasa (orosz), kasza gryczana (lengyel), soba (japán), buckwheat (angol) sarrasin (francia), grano saraceno (olasz)
Kásanövény. Kultúrába vétele valószínűleg Közép-Ázsiában (Nepál és Kína határvidéke) történt. Előbb K-Ázsiában terjedt, csak a középkor végén ismerték meg Európában (15. sz.), ahol a mérsékelt égövben (Oroszo., Lengyelo., Németo., Németalföld, É-Franciao.) kezdték termeszteni. Közvetlen átadói DK-európai török-tatár népek lehettek. Erre utalnak magyar nevei: a hajdina (ném. Heidekorn = pogány gabona), pohánka (pogány gabona), haricska (görög gabona), tatárka, tönkő, kruppa. Az elnevezések megvető-lenéző értelműek is (pogánynak vagy tatárnak való gabona).
A pohánka a keserűfűfélék (Poligonaceae) családjába tartozik. A többi gabonafélétől eltérően kétszikű növény. Korábban a lápvidékek elterjedt, igénytelen szemes növénye volt. Szerepe gabonaként és méhlegelőként volt jelentős, napjainkban lett kedvelt zöldtrágya.
Hazánkban a pohánka két változatát termesztik. A szürke magvú skót pohánka hosszabb tenyészidejű, bőtermő. A sötétbarnamagvú változat igénytelenebb, rövidebb tenyészidejű, de kevesebbet terem. Felhasználása a gabonafélékéhez hasonló. Lizintartalma a búzáénál magasabb. Gliadint nem tartalmaz, ezért lisztérzékenységben szenvedők ételeinek készítéséhez is felhasználható. A hajdina nagy mennyiségben tartalmaz rutint (P-vitamint), mely a C-vitaminnal együtt fontos a kötőszöveti kollagén normális anyagcseréjéhez, erősíti a hajszálerek falát, csökkenti azok áteresztő képességét. A hajdina íze kissé kesernyés. Sütési tulajdonságai javításra szorulnak, ezért leginkább magas sikértartalmú liszttel keverve használható. Elsősorban kásaként fogyasztják, pörkölt háromszögű magját megőrölve pedig palacsinta (franciák), tészta (japánok) készíthető belőle.

Orosz hajdinakása (grecsnaja kasa)
Hozzávalók:

1 csésze hajdinamag
2 csésze hideg víz
csipet só, ízlés szerint
1 teáskanál vaj

Mossuk meg a hajdinát, öntsük rá a vizet, sózhatjuk. Forraljuk föl és időnként keverjük meg. Ha a fölös víz elpárolgott, zárjuk el a lángot és keverjük a vajat a kásához.
(vö. szimenuha = hajdinakása gombával)

KÖLES
(Panicum miliaceum)
A köles az egyik legősibb termesztett gabonaféle. Ázsiában és Afrikában fontos élelmiszer. A kenyérgabonák megjelenésével a kölesfogyasztás erősen visszaszorult. Sokféle ásványi anyag (pl. vas, fluor, foszfor, kén, magnézium, kalcium, szilícium stb.) és vitamin (B 1 -, B 2 -, B 6 -vitamin, niacin) található benne. Főleg kásaként közkedvelt, de kenyér is készíthető belőle, búza- vagy rozsliszttel keverve. Felhasználható még lepény- és palacsintasütésre, és mivel jól duzzad, ételek sűrítésére. Hüvelyesekkel együtt fogyasztva fehérjéje jól hasznosul. Ez különösen vegetáriánus étkezést folytatók számára fontos információ. Lisztérzékenyek számára egyes országokban engedélyezik, máshol még nem foglaltak állást, hogy használható-e számukra, vagy sem.

 

 

A leggyakoribb (gyomositő tényezőt jelentő) köles fajok: Panicum miliaceum (termesztett köles), Panicum capillare (hajszálágú köles), Panicum vulgare (gyomköles).

indiai köles (Pennisetum typhoides)
bajra, spiked millet

kölesfélék
a pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozó, apró, ehető szemtermésű takarmány- és gabonanövények. Legfontosabb közülük a termesztett köles, amely a kb. 550 fajt magába foglaló köles (Panicum) nemzetségbe tartozik. Ez volt talán a legelső, Ázsiában és Afrikában több mint 4000 éve termesztett gabonanövény. Magassága 0,3-1,3 m, virágzata laza buga, melyben a virágok nagyjából azonos hosszúságú kocsányok végén fejlődnek. A köles szemtermései érés után az őket körülvevő toklászban maradnak, a toklásztól megtisztított termések krémfehér színűek.
A termesztett köles (Panicum miliaceum) igen régi kultúrnövény, Európában már a korai újkőkorból előkerültek maradványai. A középkori Európában főként kása formájában fogyasztották. Jelenleg elsősorban Közép-Ázsiában, Észak-Kínában, Japánban, Indiában és a volt Szovjetunió déli területein termesztik. Az USA-ban madáreleségként, valamint baromfi és más háziállatok etetésére hasznosítják a vetés után 60-80 nappal érő köles szemtermését.
Az apró köles (P. miliare) India egyik fontos gabonanövénye, termését a rizshez hasonlóan egészben főzik meg vagy lisztté őrölik. A P. ramosumot az USA délkeleti államaiban zöld- és szálastakarmánynak, valamint szárnyasvad-eleségnek termesztik.
A négerköles (Pennisetum spicatum, más néven P. americanum) sovány, kissé száraz talajon is termeszthető, Afrikában és Indiában népszerű gabonanövény. A növény magassága 1,5-3 m, szárának vastagsága 2,5 cm. Bugavirágzata van ugyan, de oldalágai olyan rövidek, hogy a virágzat sokkal inkább emlékeztet hengeres torzsára. A terméséből őrölt liszt nem alkalmas kenyér- vagy lepénysütésre, csak kása formájában fogyasztható. Sört is főznek belőle, az USA egyes államaiban pedig takarmánynövényként termesztik. Az indiai Rangpur mellett végzett ásatások során Kr. e. 800-ból származó négerkölesmagvak kerültek elő. A négerköles magvairól (helyesebben szemterméseiről) érés után a toklászok lehullanak.
Az olasz muhart (Setaria italica) már a bronzkorban termesztették Európa Dunától délre elterülő vidékein, ma azonban inkább Kelet- és Közép-Ázsiában, ill. Dél-Európa néhány táján népszerű, ahol kása vagy lepény formájában fogyasztják. Észak-Amerikában és Nyugat-Európában szálastakarmánynak termesztik. Amióta Európában a kását fölváltották a lisztes ételek, az olasz muhar - és a többi kölesféle - termesztése háttérbe szorult. Ma már csak viszonylag kis területen vetik madáreleség vagy zöldtakarmány céljára.
Az ujjas- vagy korakánköles (Eleusine coracana) fontos élelmiszernövény Közép-Afrikában, Etiópiában, Indiában, Dél-Kínában és Japánban. Minthogy igénytelen, és jól bírja a kedvezőtlen időjárást, ezeken a területeken egészen 2000 m magasságig termesztik. Lisztjéből nem lehet kenyeret sütni, így Ázsiában kása, dara vagy lepény formájában fogyasztják, Indiában a maláta egyik alapanyaga. Közeli rokona (feltételezett ősi alakja), az aszályfű (E. indica), a közterületeken lévő kövezet hézagaiban, járda menti résekben megtelepedett gyomnövény.
A japánköles (Echinochloa crus-galli convar. frumentacea) Indiában, Északkelet-Kínában (Mandzsúriában) és Koreában gabonanövény, Japánban és Észak-Amerikában viszont szálastakarmánynak termesztik.
A kölesfélék termése sok szénhidrátot, 6-11% fehérjét és 1,5-5% zsiradékot tartalmaz. Évente kb. 30 millió tonna kölest termesztenek, főként Indiában, Kínában, Nigériában és Oroszországban.

A leggazdagabb gabona: köles, barnaköles
A köles a zabhoz hasonlóan a toklászosok családjába tartozik, eredeti őshazája India. Az egyik legősibb kultúrnövény. Németországban már a Krisztus előtti időben is termesztették. Száz évvel ezelőtt még óriási jelentősége volt a táplálkozásban, mára azonban feledésbe merült. Ezért sürgősen fel kell hívnunk az emberiség figyelmét erre az értékes tápanyagra, mert ez a Föld ásványanyagokban leggazdagabb gabonája . A kölesliszt gluténmentes termék , mentes a ragacsos fehérjétől, ami gluteninből és gliadinból áll.

Igen sok kovasavat tartalmaz, továbbá fluort, ként, foszfort, vasat, magnéziumot, káliumot, cinket stb. Különösen gazdag a B-vitaminok csoportjában, mint B1, B2, B6, B17, pantoténsavban és nikotinsavamidban.

A köles a maga 100 g-ra vonatkoztatott 550 mg kovasavával 6,8 mg vassal, 0-6 mg fluorral, 3 mg nátriummal, 170 mg magnéziummal e fontos ásványi anyagok bőséges tárháza. Figyelemre méltó, hogy ebben a növényben az ásványi anyagok, a nyomelemek és növényi hatóanyagok igen finom, csaknem homeopátiás formában vannak jelen, melyek pozitívan hatnak a csontok és porcok egészségének visszaállításában. Sejtjeink és egész szerveztünk egyedülálló módon csak az ilyen finom formában lévő ásványi anyagokat tudja maradéktalanul felvenni. A köles egyszerre képes salakanyagként kiválasztani a pangó ásványi anyagokat a szervezetből és az ásványi anyag veszteséget kiegyenlíteni.

A kovasav, mint vízkötésű szilíciumdioxid különleges őszi szubsztanciát jelent minden élő szervezet számára. Orosz tudósok fedezték fel, hogy kovasav nélkül egyetlen élő anyag, egyetlen szervezet sem tudna létezni . A növényeknél a kovasav elsősorban építő és támasztó funkciót lát el. Az emberi és állati szervezetben is nélkülözhetetlen. Mésszel együtt elsősorban támasztó funkciót tölt be, a kovasav biztosítja a rugalmasságot, a mész pedig a szilárdságot.

A kovasav adja meg a kötőszövetek (csontváz, kötőhártya) szilárdságát is. A kötőszövet a szervezet legősibb szövete. A magas kovasav eredménye a friss sima bőr és az erőteljes fénylő haj. A kovasav a fluorral együtt hatva gondoskodik az egészséges fogakról és szilárd körmökről.

Sok ember szenved különböző tartási hibáktól. A köles ebben is sokat segíthet, valamint a tüdő különböző betegségeiben, mint hörgőgyulladás, asztma, mert ellenállóvá teszi a szöveteket és síkossá a nyálkahártyát. Növeli a szövetek rugalmasságát és ellenálló erejét.

Az életkor előrehaladtával folyamatosan csökken a szövetek kovasav tartalma. Ez a bőr ráncosodásában, a kötőszövetek gyengeségében, visszerességben, aranyérben, porckorong sérülésekben, tartási problémákban, vérellátási zavarokban, szédülésben, fáradtságban, ekcémában, fogsérülésekben, ízületi sérülésekben, ízületi gyulladásokban, a körmök törékenységében, az értelem és az idegrendszer gyengülésében és allergiás jelenségekben nyilvánulhat meg. A kovasav különösen a B-vitamin tartalma miatt messzemenő hatást gyakorol az idegrendszerre is.

A köles táplálkozási eredetű hiányállapotban képes javulást hozni. Csonttöréseknél rendszeresen kellene kölest fogyasztani. A gyulladásos állapotok – mint pl. a hólyaggyulladás – köles étrend mellett rendszerint gyorsabban gyógyulnak. Sajnos az emberek manapság rendkívül kevés kovasav tartalmú ételt esznek, vagy az élelem eleve ásványi anyagokban szegény területről származik, ezért a szokásos étrend nem fedezi a szükségletet.

A titkos recept: teljes értékű barnaköles
Mivel az ismert aranyköles kemény kovasav tartalmú héja étkezésre alkalmatlan, ezért hántolni kell. Az aranykölesen kívül létezik az ősi- vagy barnaköles, amit nem kell hántolni . A középkor gyógyítóival egyetértve ezt a növényt még napjainkban is nagyra értékelhetjük és továbbadhatjuk az egészségmegőrzés titkos receptjeként nem csak idősödő korúaknak.

Mint már említettük, a barnaköles nem alkalmas hántolásra, viszont sokkal magasabb a táplálkozási értéke mint a héjától megszabadított aranykölesnek. Mint köztudott, az ásványi anyagok és a nyomelemek a magok külső rétegeiben halmozódnak fel és a hántolással a tizedére csökken ezen értékes anyagok mennyisége. Mivel a barnakölest héjastól őrlik, így minden vitális anyag az őrleményben marad .

A hőkezeletlen tápanyagokat a szervezet sokkal könnyebben veszi fel mint a hőkezelt. Nyersen fogyasztva a barnaköles is a bázisképző gabonák közé tartozik, így fogyasztásával megelőzhető az elsavasodás, az ásványi anyag veszteség és az elsalakosodás.

A barnaköles csak magas humusztartalmú talajon termelhető számottevő terméshozammal. Termesztésének alapvető feltétele a környezetkímélő talajművelés, a szükségletnek megfelelő tápanyagellátás és csak szerves trágya használata. A barnakölest még nem klónozták, nem génmanipulálták és nem hibridizálták. Ennek az egészséges művelési formának köszönhető, hogy a benne lévő B-vitaminok, pantoténsav, vas, fluor stb. megőrizték eredeti ősi formájukat.

Az őrölt barnaköles még hatékonyabb, mert a kölespelyhet előállítása során forró gőzzel kezelik és stabilizálják. Az őrölt barnaköles belekeverhető müzlibe, a legtöbb folyadékba, mint pl. frissen préselt gyümölcslébe, levesekbe, vagy joghurtba. Két teáskanál barnaköles liszt egy reszelt almával elkeverve fogyasztható kisebb előételként, a reggeli kiegészítéseként vagy uzsonnaként.

*

A méltatlanul elfeledett köles
Már a kőkorszakból ismert tápláléknövény, amelynek fogyasztása Magyarszágon is igen elterjedt volt még a középkor idején. Táplálkozásunkból a kenyérgabonák megjelenése szorította ki, mivel a köles sikérmentes, ezért a belőle készült kenyér nem kel magasra. E tulajdonságánál fogva szélesíti a lisztérzékenyek által is fogyasztható gabonafélék skáláját. Fogyasztása szénanátha esetén is kedvező hatású.

Alapvető szerepet tölt be a candida-betegek diétájában, mert a köles az egyetlen lúgosító hatású gabonaféle, amely ezáltal gátolja, nem pedig támogatja a tápcsatornában megtelepedett gombák szaporodását. A köles javára írható továbbá, hogy nagy arányban tartalmaz esszenciális amino-savakat, vitaminokat és ásványi anyagokat (pl. magnéziumot és kalciumot). Ajánlják még vese- és hólyaggyulladás, valamint a lép megbetegedése esetén is. Bár pelyvája emészthetetlen, az értékes hatóanyagokat a hántolt mag is ugyanúgy tartalmazza.

A kölesből gyorsan és egyszerűen ízlésünknek megfelelően többféle kása is készíthető . Könnyű, de kevésbé laktató, ha a megmosott kölest puhára főzzük háromszoros mennyiségű sós vízben, amelyet esetleg Vegetával ízesíthetünk. Ez utóbbi változatot köretként vagy juhtúróval összesütve fogyasztjuk, míg a natúr változatot aszalt gyümölcsökkel és olajos magvakkal (pl. mandula, mogyoró, kókusz) összekeverve kiváló reggeli kását kapunk.

Ha a kölest főzés előtt a rizshez hasonlóan forró olajon, fűszerekkel megforgatjuk, s csak ezután öntjük fel a főzővízzel, ízesebb és laktatóbb lesz az ételünk. Kiváló zöldséges egytálétellé varázsolhatjuk, ha egy másik edényben kevés olajon hagymát és többféle apróra vágott zöldséget (pl. sárgarépa, gyökér, zeller, zöldborsó, karfiol) kissé megforgatunk, majd puhára párolunk. Miután a kása és a zöldség is elkészült, összevegyítjük. Tetejére reszelt gomolya- vagy feta sajtot, esetleg juhtúrót olvaszthatunk, illetve egy kis tamariszósszal gazdagíthatjuk.

Kölesre írt további változatok
Köles céklával. A kölest megfőzzük, a céklát lereszeljük. Amikor a köles fogyasztható hőmérsékletre kihűlt, fűszeres olajjal és a céklával összekeverjük.

Köles hagymapörkölttel. A kölest megfőzzük. Vörös- és fokhagymát és aprított kelkáposztát pár percig kevés olajon párolunk, amelyre zellermagot, köménymagot és koriandert teszünk (ízlés szerint pirospaprikát is). Tálalás előtt fűszeres szójaszószt öntünk rá. A köles tetejére terítjük a pörköltet. Nyers zöldségféléket fogyaszthatunk mellé.

Kölesfelfújt. 25 dg kölest kiválogatunk és megmosunk. Összekeverjük 5 dg mazsolával, 10 dg barna cukorral, 1 csomag vaníliás cukorral és 5 dg apró darabokra tördelt margarinnal, majd egyenletesen kivajazott tűzálló tálba öntjük. Leöntjük 7 dl forrásban lévő tejjel és előmelegített forró sütőbe tesszük. Néhány perc múlva a sütőt alacsonyabb hőfokra állítjuk, és még további fél óráig sütjük. Cukor nélküli lekvárral vagy sodóval még melegen tálaljuk.

Kölespuding. A kölest vízben puhára főzzük és összeturmixoljuk kb. 3 dl 100%-os ananászlével, 5-10 cm hosszú vaníliarúdból készült őrölt vaníliával, 6 evőkanál mézzel és ha laktatóbbá kívánjuk tenni: egy csésze darált mogyoróval vagy kókuszreszelékkel. Miután a hozzávalókat krémesre kevertük, öntsük fel annyi (kb. 3-4 dl) ananászlével, hogy puding sűrűségűvé váljon.