Egyes jövőkutatók szerint az elkövetkező időszak egyik legnagyobb kihívása lehet az egészséges ivóvíz biztosítása az emberiség számára. Sajnos a környezetszennyezés komolyan veszélyezteti a világ vízkészletét. A medicalonline,hu oldalon idézett tanulmány alapján elmondhatjuk, hogy az ivóvízzel akaratunk ellenére számos gyógyszermolekulát is elfogyasztunk. melyeknek kölcsönhatásával ráadásul senki sincs tisztában.

 

A vizeletben és a székletben ürülő gyógyszermolekulák megtalálják az utat az ivóvizünkbe. Mint Anthony King írja, egy közelmúltbeli felmérés az USA patakjaiban egy teljes patikára való készletet mutatott ki antidiabetikumokból, izomrelaxánsokból, opioidokból, antibiotikumokból és antidepresszánsokból egyaránt.

Bár egy-egy pohár vízben csak igen kevés mennyiség van egy-egy gyógyszermolekulából, azt senki nem tudja megmondani, hogy milyen következményekkel jár, ha egész életünk során, évtizedeken keresztül többtucatnyi szert, illetve ezek különböző kombinációit fogyasztjuk, nyilatkozta a New Scientistnek Klaus Kümmerer, a németországi Lüneburgi Egyetem Fenntartható Környezetkémia Intézetének igazgatója, a gyógyszereket ugyanis egyedileg tesztelik, és nem vizsgálják, mivel jár, ha együttesen vannak jelen.

Ráadásul a friss víz sem mentes a gyógyszermaradványok problémájától. Az amerikai Paul Bradley és munkatársai megvizsgálták a használatban lévő mintegy 3000 gyógyszermolekula közül 108-nak az előfordulását az USA dél-keleti részének folyóvizeiben, és többek között azt találták, hogy bár a vizsgált patakok kétharmadába nem jut tisztított szennyvíz, 95%-ukban kimutatható az antidiabetikus szer metformin. Volt olyan folyó, amiben 45 különféle szert tudtak kimutatni a kutatók. Ha már képtelenek vagyunk megmondani, milyen hatással van a szervezetünkre az a sok száz féle molekula, amit az ivóvízzel fogyasztunk, erőfeszítést kéne tenni a kockázatok minimalizálása érdekében, jegyzi meg a New Scientist cikkírója, és felvázolja ennek két lehetséges útját is. Az egyik lehetőség a szennyvíztisztítók által nyújtott szolgáltatás minőségének növelése lenne.
Svájcban ezt az utat választották, ezért azonban több mint 1 milliárd dollárt fog az ország fizetni; angliai becslések szerint csak az ösztradiol hormon kivonása a szennyvízből több milliárd fontba kerülne. Kümmerer egy további veszélyre is figyelmeztet: a szennyvíztisztítókban végzett munka új és ismeretlen kemikáliákat is létrehozhat a már meglévő gyógyszermolekulákból, ezért szerinte, mint azt a Risk Assessment of Pharmaceuticals in the Environment című konferencián tartott előadásában kifejtette, jobb megoldás lenne olyan „zöldebb” gyógyszerek előállítása, amelyek könnyebben lebomlanak a környezetben. A gyógyszergyártók ugyanis tradicionálisan arra törekszenek, hogy a szerük minél stabilabb legyen, így sokáig kibírja a gyógyszertárak polcain. Ehelyett arra kéne törekedni, mondja Kümmerer, hogy a gyógyszerek, ha olyan körülmények közé kerülnek, amelyek nem jellemzők az emberi testre (pl. fény, speciális pH), lebomoljanak. Példaként itt a szívbetegség kezelésére használatos szer esete, amit Kümmerer és munkatársai újraterveztek, így az gyorsabban lebomlik a környezetben. A New Scientist egy másik cikke azt a hiedelmet is cáfolja, miszerint az ivóvízbe azért kerülne sok gyógyszer, mert az emberek felelőtlenül a WC-be dobják a feleslegessé vált pirulákat. Ezzel további megerősítést nyert az a nézet, hogy a vízben található gyógyszermolekulák a fogyasztóik vizeletéből és székletéből, azaz a szennyvízből származnak.
Forrás:http://egeszseg.mandiner.hu/