Kozma Szilárd asztrológus:

      Az egészség elérése a betegségek valós okának az asztrológiai felfödésével.

     Az egyik horoszkóprendelőm, aki mostanig egy jósolgató asztrológustól tanult és ezért alig meghaladható, nagy nehézségekbe ütközött a karmája megértésében, illetve a karma működése és feloldási lehetősége logikájának a megértésében, amikor megértette a karmája és az általa korábban – minden ide vonatkozó optimista jóslás ellenére! - elszenvedett rengeteg betegsége közötti összefüggéseket, áthidaló megoldásként arra kért, hogy amennyiben létezik egy a konstellációkkal és a bolygókkal analogikus kapcsolatban álló betegségekről szóló, részletesebb tanulmányom, vagyis egy olyan, amely a bolygók által megtestesített spirituális őserőkre és a konstellációk által megtestesített spirituális erőterekre jellemző mentalitások és személyi tulajdonságok szerint értelmezi a különböző betegségi okokat, azt küldjem el. Nos, részben ilyen féle tanulmány volt a jelenleginek a régi változata is, de az nem adott kellő magyarázatot és nem tért ki részletesen minden konstellációnak a szüllötteire jellemző betegséghajlamokról.     

     Sajnálatos, hogy a kvantumfizika immár „klasszikusnak” számító eredményeit nem képes tovább gondolni sem a pszichológia, sem a biológia. Ezért, az anyagi világ korlátain túl látni képes biológiai öröklődéstan például teljes tévedésben van a betegségek és a testi elváltozások öröklődésének a magyarázatát illetően! Még az úgynevezett veleszületett betegségek és testi elváltozások (málformációk) sem a természeti öröklődés alapkódjainak (a géneknek, DNS-kódoknak) a véletlenül (Tehát úgymond vak-szeszélyesen) meghibásodó és ezért téves és hibás rendszer-szerveződésének a következtében jönnek létre! Az igazi okot sokkal mélyebb és személyesebb helyeken kell keresni, mint a gén-kódok és a DNS-minták szeszélyes dominó-játékában! Éspedig azon a helyen, amit a vallás ősbűnnek nevez: az ember és az emberiség ős-karmájában, egészen pontosan: az abszolút létben történő, primordiális (ontológiai - kauzális) zavarodottság következtében jönnek létre azok a hibás spirituális struktúrák, amelyek analogikus (nem közvetlen, nem lineáris) kapcsolatban állnak az anyai ági női ősöknek a fizikailag és pszichikailag ugyan nem észlelhető, de igen is rögeszmék formájában létező, szellemi zavarával, tévképzeteivel.

     Konkrétan: Az anyai ági női őseinknek a szélsőséges törekvései és ambíciói, a jogosnak képzelt személyi sértettsége, a nyílt, vagy titkolt félelme, vagy a haragos, gyűlölködő és hosszan neheztelő negatív lelki és szellemi állapotainak a következményeként „hibásodnak meg” az utódoknak átadott biológiai kódok is. Az élet és a sors változási törvényeivel harmóniában élő, azokkal nem szembeszegülő embernek és annak az utódainak tehát, nem lehet „természetes” állapota az állandósuló, a krónikussá váló betegség, vagyis a betegeskedés és az így élő és az élet fejlődési törvényeivel összhangban gondolkozó és képelődő édesanyák nem hoznak a világra sem elváltozott (hibás), vagy hiányzó testrészes vagy hibás-szerves, vagy veleszületetten beteg gyermekeket!  A betegség, nem a nyílt, vagy rejtett, szélsőséges ambíciók nélkül, huzamos szorongások és mély önámítások nélkül élő, és a személyi és az általános emberi életfeladatait is beteljesítő embernek a „természetes sajátossága”, hanem a sors törvényeivel titokban, vagy nyíltan szembeszegülő, azokkal szemben öncélúan, rejtetten és együgyűen lázadozó édesanyáknak az utódaié. Tudom, és tisztában vagyok azzal, hogy ezt vallásos, vagy más-idealista (Pl. szentimentális-misztikus, ezoterikus, stb.) tudattal mennyire nehéz elfogadni! Ti., azt, hogy az, hogy a tudatlan és emiatt úgymond ártatlan, de a képzeletükben és a gondolataikban önkéntelenül háborúzó anyai ági női ősök negatív belső átélései miatt az utódok nyomorékon, vagy betegesen születnek, az, az egyén szempontjából, felháborító sors igazságtalanság! Hiszen ez, amennyiben csak a részemről jövő, felelőtlen és ellenőrizetlen (tegyük fel: hatásvadászó) állítás lenne, akkor méltán érdemelné ki az „istenkáromlás” vádját. És ez lenne a könnyebb helyzet. Amennyiben viszont kiderül hogy igazam van – márpedig az alábbi okfejtések során, bárki, racionálisan és logikusan gondolkozni szerető és valóságot tisztán látni szerető személy meggyőződhet arról, hogy igazam van! – akkor azt, vallásos és érzelgős – idealista, és misztikus gondolkozással csakis úgy lehet értelmezni, hogy a teremtésben valamiféle gonoszság van, vagyis az Úristen maga gonosz. Mivel viszont én nem vagyok sem istenkáromlásban gyönyörködő, hatásvadászó misztikus zseni, sem vallásosan óvatoskodó, gyáva gondolkozó, folytatom az asztrológusi okfejtéseimet, jól megértvén azt, hogy miért mondja Hamvas Béla, hogy minden vallás, egy - egy másfajta asztrológia misztikusan elrontott változata. Ráadásul még a Bibliában is, amire a magukat hívőknek nevező naiv gondolkozók annyit hivatkoznak, megtalálható az a figyelmeztetés, hogy „bűneinkért az utódok felelnek meg harmad és negyed íziglen.   

    A betegség tehát, és a huzamos szenvedés, nem a világegyetemmel harmóniában élni képes embernek az Istennel való hasonlósági állapota, amelyre a Bibliának azon mondata utal, hogy "Az Isten megteremtette az Embert az ő képére és hasonlatosságára." Ennek a bibliai metaforának, minden belemagyarázás nélkül, csak és csakis úgy kaphatjuk meg a racionális magyarázatát, ha elfogadjuk az asztrológiának azon axiómáit, miszerint az ember különböző testrészei (Fej, nyak, vállak, mellkas, stb.) az egyetemes létezésnek - egészen pontosan: a teremtésnek és a megváltásnak - a 12 asztrológiai konstelláció által jelképezett különböző erőtereivel és lételveivel (ősprincípiumaival) állnak analogikus összefüggésben. Például: a Kos által jelképezett őselv, mint az egyetemes Teremtés elsődleges szükségének (Robbanás szerűen megvilágosult szellemiségét követő, azonnali cselekvésének) a közvetlen berobbanása és a spontán, feltételek nélküli megjelenése a létben! Természetes, hogy ez az ősi kauzális létmozzanat, az ember fejéhez kapcsolódik egyértelműen! Egészen pontosan: az ember feje kapcsolódik az Kos által megtestesített őskezdeti őselvhez! A Bika által megtestesített őselv viszont, az abszolút létnek, egészen pontosan: az abszolút (Isteni) intelligenciának, az anyagi világ megszállásának és birtokba vételének a mozzanatát, aktusát, lét-helyzetét, szellemi állapotát, testesíti meg! Vajon meg kell-e még ezután kérdezni azt, hogy helytelen-e az asztrológiának az a megfigyelése és e sok ezer éves empírián alapuló axiómája, ami szerint, a szélsőségesen röghöz kötötten gondolkozó – tehát az un. hajlíthatatlan, a nyakas  - embernek, az új és új (esetleg anyagi, vagy más birtoki vesztéssel is járó) sorshelyzeteket elfogadni: lenyelni képtelen személyeknek, mindig a nyaktájék valamely része, illetve a nyakban található szervek valamelyike sérül, vagy betegedik meg? Nem az asztrológia erőltette tehát ezt az esetleg önkényes elméletét az általános ember természetrajzára, mentalitására, hanem a sok ezer éves megfigyelései alapján jutott ezekre a – materialista tudomány szemszögéből nézve „hajmeresztően” irracionális – következtetésekre! Amint ahogy szintén, sok ezer éves megfigyelések alapján, figyelték meg az asztrológusok azt is, hogy a játékos Ikrek jellegű karmával született személyek a természetüktől fogva és általános viselkedésük szerint, kapkodó – pörgősek, vagyis: „szelesek” és általában a tüdejük (a légzőszervük) gyenge. Meg azt, hogy a karjaikat csép-hadaróan lengetik minden irányban, meg a vállaikat húzzák enyhén fel és előre, amikor széles mosollyal az arcukon azt akarják a mások tudomására hozni, hogy ők aztán nem tehetnek az égvilágon semmiről. És azt is, hogy a Rákoknak a leginkább és a legtöbbet a hasa, illetve a gyomra fáj, és mindig a has-tájéka a legérzékenyebb. Azt, hogy az oroszlánnak a mellkasa és főként az abban rejlő szívük az, ami a leghamarabb legyengül, vagy elromlik teljesen, és így tovább a Szűzzel és a szaporodási és az ürítési szerveket tartalmazó Skorpiói alsó, vagy fenéki résszel... – tovább lehet gondolni a Halakig, vagyis a lábfejekig és a talpakig, amelyek a halaknak úgy-e, mindig erősen izzadnak, és könnyen fázósak – hidegek!        

     És ugyanezt az analogikus kapcsolati lételvet magyarázza az asztrológiának az, az axiómája is, amely szerint az ember a biológiai szervezetének különböző szervei szítén egy-egy (az asztrológiában a bolygók által megtestesített) teremtői - teremtési őserővel állnak analogikus kapcsolatban. (Például a máj a Jupiterrel, vagyis az értéktudat, a spirituális ítélőképesség, a tudatos különválasztási képesség és a kritika, vagyis a hierarchikus megkülönböztetési képesség őselvével áll analogikus kapcsolatban.)  A húgyhólyag, a húgyvezetékek, és főként a vesék meg a Vénusszal állnak analogikus kapcsolatban, vagyis azzal hogy miként éljük meg a szerelmi – szexuális kapcsolatainkat, hogyan oldjuk meg és fel lelkileg az azokkal járó problémákat. A szív, viszont egyenesen a Nappal, vagyis azzal, hogy milyen féle személyi tudattal, miféle öntudattal – például: túlzó önérzettel éljük-e meg a sorsproblémáinkat? Látjuk tehát, mivel azt már az újságok által propagált útszéli horoszkópozásból is tudjuk, hogy bizonyos konstellációkkal, bizonyos, egymástól eléggé jól megkülönböztethető magatartási formák járnak, vagyis az, hogy bizonyos Konstellációban született személyekre, ha nem is teljes mértékben és nem is általában mindenkire sablon-szerűen, de bizonyos, határozott – pozitív, vagy negatív - magatartási formák jellemzőek. Azt, hogy egyes konstelláció szülöttei, teljesen más dolgokat tartanak fontosnak, lényegesnek és számukra nézve találnak boldogítónak, mint más konstelláció szülöttei. Ahogy igaz, hogy nem minden esetben ismerhetők fel minden egyes ember esetében ezek a kimondottan csak és csakis a születési napjegyre vonatkozó „általános” jellemzők (És arra is mindjárt abszolút logikus és racionális és ráadásul: asztrológiai magyarázatot fogok adni, hogy miért!), ugyanúgy igaz és tagadhatatlan az, hogy az esetek több mint hatvanöt, sőt: hetven százalékában ezek a születési napjegy (konstelláció) szerinti általános pszichológiai és karakterbeli jellemzők határozottan meg találhatók egyéni szinten is.

     És akkor lássuk a zárójelben tett ígéretem szerinti magyarázatot.

     Nos, ez a magyarázat egyben azt a határt is jelenti, amelytől tovább lépve, menthetetlenül ki derül, hogy a napi és heti, vagy akár havi horoszkópozások, vagyis az ostoba két vagy három pici mondatos napjegy szerinti jóslások nem, hogy nevetségesek, de aljas átverések és maximálisan szélhámos tettek, sőt: egyenesen gazemberi merényletek az újság- és lapolvasókkal, valamint a rádió- és tévéhallgatókkal szemben! Természetes tehát, hogy az átlagnál kicsit is józanabb személyek, az un. szkeptikusok, csak és csakis fölényesen gúnyolódni képesek az asztrológián, amiért annak állítólag ilyen, merényletszerűen szemtelen állításai vannak, holott, ezeket az médiában leírt és felolvasott primitíven kretén szövegeket, nem asztrológusok írják, hanem maguk az újságírók, vagy az illető média-állomás szerkesztői. Igaz, akad még ma is, egy két olyan szégyentelenül felelőtlen és gátlástalanul alattomos személy is, aki asztrológusnak mondja magát, lebegtetve egy magához hasonló kóklertől szerzett asztrológusi diplomáját, és ennek árnyékában ilyen lapos csalásokhoz folyamodik, hogy jósolgasson, mint a saját olvasóinak az értelmi színvonalát le se hányó, cinikus újságírók.  Tehát miről van szó? A napjegyünk (Az újságolvasók „horoszkóp”- csillagzata J ),  még csak felszínen is, a felszíni tulajdonságaink szintjén is, mindössze csak egy harmadát képezheti az általános jellemzőit a személyünknek, hiszen a napjegy mellett még ott van két nagyon erősen jellemző, más és más konstelláció szerinti karmikus is a személyünkben! Az un. karmikus meghatározódásaink tehát (A Lilithnek és a Sárkányfaroknak a konstellációira jellemző karakter-vonások és személyi tulajdonságok!), ugyanakkora súllyal és jelentőséggel bírnak a személyiségünk nagyvonalú és általános meghatározásában: materializálódásában, mint a napjegy által jelzett nyers természetünknek szintén csak a felszínen érzékelhető része!

     Nem csak az a baj tehát a napi horoszkópokkal, hogy a jóslásoknak – az asztrológiai jóslási technikáknak és módszereknek tehát -, semmiféle tudományos, vagy metafizikai alapja nincs, hanem első sorban az, hogy amire jósolnak, az egyáltalán nem felel meg az illető személyek spirituális struktúrájának, még csak nagyvonalakban sem! Hiszen egy komoly asztrológiai vizsgálatnál használt, személyi sorsképletben, nem csak a napot és a fent említett két karma-pontot tartalmazza, hanem első sorban úgy-e, még az Ascendenset is, ami a spirituális öntudat-fejlesztési törekvések során kicsírázó, szárba szökkenő és kiteljesedő, felnőtti spirituális öntudatunk jellemzőit (színezetét) jelzi. Mivel a jós-asztrológusok észre vették magukat és belátták, hogy mekkora ostobaság a napjegyre jósolni, fogták magukat és ezt a szamárságot megtetézték még azzal, hogy az Ascendens- konstellációjára is kezdtek jóslatokat irkálni. Vagyis olyan mag állapotban levő, potenciális spirituális struktúrákra, amelyek az átlag embereknél még messze nincs kifejlődve. (Nekem kb. csak hét évre rá, hogy tudatos munkával  kezdtem fejleszteni, jelentek meg határozottabban és stabilizálódtak valamelyest a jellememben az Oroszlán Ascendensnek megfelelő pozitív tulajdonságok. Az és az elején viszont nagyon gyengén, tehát a kezdetben még nagyon ellentmondásosan „viselkedtek” bennem az Aszcendensemre jellemző, pozitív Oroszláni jellemnek megfelelő mentalitás-formák!) 

     Miután megismerkedtünk az asztrológia hitelességének a problémáin keresztül azzal a ténnyel, hogy egy ember minimum négy különálló konstellációnak az általános és többnyire negatív alapjellemzőit hordja magában, nem beszélve a sorsképletben még ezen kívül található minimum kilenc kombinációs lehetőségek által jelzett személyi jellemzőiről, vizsgáljuk meg, néha konstellációk, néha a bolygók által jelzett, kauzális, spirituális, mentális és pszichológiai jellemzőink szerint, hogy miért merészeltem azt állítani, hogy a betegségek és a balesetek, nem csak véletlenül a semmiből, de nem is kimondottan csak külső – természeti tényezőknek a testünkre gyakorolt hatásaként jelennek meg a szervezetünkben, és az életünkben, hanem azoknak elsősorban belülről jövő, képzeleti, és abból következő mentalitásbeli, és végső soron intenzíven és huzamosan átélt negatív érzelmi okai vannak!           

     Az ember betegségeit nem szabad egy, a személyes öntudattól idegen - gyermekek esetében viszont az anyai tudattalan lelki folyamatoktól, tehát annak és azoknak a szellemi-lelki tevékenységétől függetlenül létező -, csupán a külső környezeti hatások következtében, véletlenszerűen beálló, külső okok és kívülről jövő ráhatások következményének tekinteni. Olyan következménynek tehát, amiről nem tehet az illető személy, amennyiben felnőtt, és amelyről gyermek esetében nem tehet az anya (Illetve annak a női ágon felmenő női ősei nem tehetnek), és amely zavaros és feszült lelki és szellemi állapot következtében létrejövő betegség kialakulásában, a felnőtt személy teljesen ártatlan lenne. Mintha a betegséget kimondottan és kizárólag csak a külső környezet, hirtelen történő hőcsökkenésének, vagy hőemelkedésének, vagy más szélsőséges megnyilvánulásának köszönhetnénk! Vagy mintha ugyanezt, kizárólag a minket ártatlanul lerohanó vírusok, vagy baktériumok áldatlan hatásának köszönhetnénk! Mintha a betegség egy, a természeti életünkkel járó, úgymond természetesen objektív és ezért, szeszélyesen véletlenszerű, külső körülmények között beálló, „normális” létezési állapot lenne! Vagy, mintha olyan járuléka lenne a betegségi állapot az emberi – természeti életnek mint például a szexuális ösztönök létezése.
     Ki kell jelentenünk, teljes felelősségtudatunkkal, hogy ez a fajta, látszólag nagyon is tudományos alapállás, a gyakorlati valóság tükrében megvizsgálva, kétségbeejtően és vészes következményekkel járóan helytelen!

     A valóságos helyzetnek a tükrében, meddő szélmalom harc a betegséghez ellenségesen viszonyulni, tehát kizárólag csak külső, fizikai védekezési eszközök bevetésével ellene harcolni, és megelégedni a baktérium, vagy vírus-irtó „tudományos” eljárásokkal, vagy a károsult szerveknek, vagy a végtagoknak a kioperálásával – újabban kicserélésével – a genetikai kódok módosításával (lásd a génsebészetet). Hibás és téves tehát úgy gyógyítani tehát, ahogyan ma még a szemellenzős és az anyagon túl a szellemi világba átlátni képtelen akadémista orvostudomány végzi a gyógyítást. Persze, majdhogynem fölöslegesen teszi ezt, mivel a felszíni látszatok ellenére, a betegségek szellemi okait, az un. hajszálgyökereket meg sem érinti, és ezért, a betegséget, mint a spirituális zavarnak a megnyilvánulását, mindössze átutalja (átköltőzteti) egyik szervből a másikba, illetve átörökíti az anyákból azok gyermekeibe.

Hiszen, ha az a hibás lelki, vagy szellemi viszonyulás marad, ami a betegséget okozta, ha a leg finomabb szellemi struktúrákban elrejtve is, de a betegségnek is kell maradnia. Ugyanis, hiába gyógyítja meg az orvos ember fizikai szervezetének egy részét (szervét), hogyha a betegségnek az igazi, szellemi - spirituális oka, vagyis az illető személy hibás mentalitása, és téves valóság-látása (ferde sors-víziója), végső soron: szellemi önámítása, érintetlen és módosítatlan, vagyis „javítatlan” marad. Az okos orvostudomány és a gyógyszerészet mindössze a korokozók teljes kiirtására majd a fájdalom, vagyis a szenvedés mihamarabbi megszűntetésére koncentrál, és ennek következtében a betegségtünetek mihamarabbi eltüntetésére helyezi a hangsúlyt. –    

    Nagyon furcsa, hogy azok a nagyokos orvos- és biológus tudósok, csak konstatálni képesek azt, hogy a baktériumok az embernél sokkal gyorsabban megtanulják semlegesíteni az ember által, az ő kiirtásukra kitalált és készített „orvosságokat”, de elgondolkozni azon, hogy ez vajon miért van így, már nem! Furcsa tehát, hogy nem jut eszükbe, az a pofonegyszerű tény, hogy ez a káros baktériumok esetében azért van ez az erős adaptációs jelenség, mert ennek valamilyen okból így kell lennie. Illetve, az, hogy a baktériumokat egyenesen az Úristen gyártja és erősíti azok immunrendszerét a miénkkel szemben, abból a célból, hogy minket a betegségek fennmaradásával rá vegyen annak a mentalitásunknak a megváltoztatására, amely mentalitásunk következtében legyengült az a szervünk, amelyet aztán megtámadnak és „fogyasztani” kezdenek a megfelelő szervekre specializálódott baktériumok. Sőt: a vírusok, már nem is a beléjük kódolt emberi sejtfogyasztását célzó éhségük csillapításaként „támadják” meg az illető szerveket, mint a baktériumok, hanem azoknak – és első sorban a vérnek - a genetikai kódját próbálják megváltoztatni. Úgy-e, hogy mennyire furcsa az, hogy az a sok nagyokos Nobel díjas tudós nem teszi fel magának a kérdést, hogy ez miért van így?    

     Az orvostudomány, teljesen ignorálja azt az egyszerű gyakorlati tényt, hogy a fájdalom tulajdonképpen az ember legértékesebb információrendszeréhez tartozó közvetlen és figyelmen kívül nem hagyható primordiális jelzés-rendszer, ami arra szolgál, hogy a kényszerítő erejével, korlátozza, de egyben figyelmeztesse is az embert arra, hogy az valamit kitartóan rosszul csinál (valamit erőltet, valamivel, vagy valakivel erőszakoskodik szellemi, lelki, vagy fizikai szinten), valamit erősen hibásan értelmez és hibásan él meg, tudatilag és értelmileg, huzamosan és intenzíven, mind fizikailag, mind lelkileg. És arra figyelmezteti a fájdalom az embert, hogy e negatív szellemi – lelki mentalitása és érzelmileg huzamosan ellenszegülő –ellenségeskedő érzelmi átélései következtében, diszharmonikus, romboló hatású, ellentmondó erőkkel és feszültségekkel telített spirituális erőteret hozott létre önmagában és önmaga körül. És hogy ezáltal, ezen a romboló mentalitásán keresztül, romboló hatású lelki-tudati állapotba és végső soron (ön)romboló lelki, majd fizikai állapotba került.    

     Annak a bizonyítására, hogy ez tényleg így van, ti., hogy tényleg értelmesen jelez a fájdalom, ha meg kérdezzük magunktól, hogy mit jelez, nem szükséges semmiféle indoklás, tudományos bizonyítás, tudományos magyarázat. Próbáljunk csak meg a hozzánk legközelebb álló falon áthatolni egy heves és határozott kézmozdulattal, vagy lábmozdulattal, vágjunk bele teljes ököllel a szemközti falba és mindjárt érzékelni fogjuk, hogy miképpen működik a fájdalom tökéletes jelzőrendszere, mutatván, hogy nem egészséges a falon való „minden áron” való keresztül hatolási ambíciónkba intenzíven bele élni magunkat. És hiába legyintene erre valaki azzal, hogy ez egy gyermekes példa. Mert a lelki fájdalomról is hallottak már nagyon sokan közülünk, még ha esetleg nem is volt alkalma egy ilyen trauma szerű lelki fájdalmat (Pl. gyermekkorban, vagy kamaszkorban egy játéktól, az anyától, az apától, nagyszülőtől, majd a minket megcsaló - elhagyó szerelemtől való elválás lelki fájdalmát.) intenzíven átélni mindenkinek. Az anyával való testi együttléthez való feltétlen és elsődleges ragaszkodási ösztön egy olyan reflex, amely az állatvilágban az apró utódoknak egyenesen a túlélését biztosítja, és a primitív, folyamatosan vándorló emberi létformák sok ezer történelme során szintén ez az anya, majd az apa test közelségéhez való ragaszkodás (is) biztosította az emberi faj fennmaradását és túlélését.

     Ma viszont, a bonyolult közlekedési rendszerű civilizációban ez a funkció kezd oka fogyottá válni, hiszen nem a gyermek ragaszkodásán műlik már az, hogy az anya mellett tud-e maradni annak minden mozgásformáját követve, hanem az anya és az apa szeretetén, felelősségtudatán, figyelő-képességén, sok esetben: kötelességtudatán és egyszerű emlékezésén. A mai kisgyermekeknek tehát sokkal gyakrabban el kell válniuk – ha csak rövid időszakokra is – a szüleiktől, a túlzó ragaszkodás tehát fölösleges, mert úgy sem rajta múlik, hogy az anya vagy az apa mellett tud-e maradni. Ha tetszik, ha nem, meg kell szoknia tehát, hogy a szüleitől teljesen el kell válnia néhány órára. De ha ez a ragaszkodási ösztön benne túl erős, a testi fájdalom hiába jelzi a számára, hogy hiába minden, mert el kell engednie a szüleit, egyes gyermekek képesek ezekbe a szülőktől való természetellenes elvásásokba bele betegedni. Hát így vannak ezzel a felnőttek is: hiába jelzi a lelki fájdalom számukra, hogy bizonyos, ideje múlt, vagy valamilyen más okból tarthatatlan ösztöni érzésekről (Pl. szerelmi, vagy szexuális ragaszkodásról) le kell mondaniuk, mert mentálisan nem kapcsolják ki a riasztót és addig ücsörögnek a fájdalomban, amíg az lelki szenvedéssé duzzad és később „valóságos” testi fájdalommá: betegséggé. 

     A betegségek is tehát, éppen úgy, és éppen azért alakulnak ki, mert éppen az ember az áthatolhatatlan fal szerű sors-ellenállásokat, illetve lándzsa-és gerenda szerű sors-támadásokat veszi igazságtalanságnak. Vagyis, éppen a sorsnak a szellem fejlődésünket előmozdítani hivatott logikáját (Az egyetemes törvények működési mechanikáját) nem érti és nem fogadja el a lelkünk. Ezért hát a személyünk elleni „igazságtalan és jogtalan” merényletnek vesszük ezeket a sors-kihívásokat, holott éppen hogy a boldogsági képességünk kifejlődését hivatottak létrehozni. Például sokan abba betegednek bele, hogy elveszítik a számukra hosszú évekig gazdasági gyarapodás biztosító pénzkereseti lehetőségüket, munkájukat, holott ez azért történik, mert - az asztrológiai sorsképletükből (horoszkópjukból) is kiolvashatóan... - valami egyebet kell megtanuljanak, valami egyébbel kell foglalkozzanak a karmájuk meghaladásának az érdekében, mint az a munka, amit addig űztek, vagy egyáltalán az öncélú pénzhajhászásáról kell leszokniuk és helyette, valami mást megtanulniuk! És ezt annak ellenére sem akarják elfogadni, hogy nem csak a lelki fájdalmuk jelzi, de millió más jelt és jelzést is kapnak a környezetük felől arra vonatkozóan, hogy most a személyi fejlődésüknek egy teljesen más jellegű szakaszába léptek, egy olyanban, amelyben a megszerzendő új tulajdonságoknak a kialakulását, illetve a régi, karmikus késztetéseiknek az elhagyását, hátráltatja, sőt egyenesen lehetetlenné teszi a pénz utáni hajsza, vagy éppenséggel az évek alatt jól begyakorolt és rutinossá vált mesterség további űzése! 

    De ez a tanulmány nem az egyetemes törvények és a sors működési mechanikájának az ismertetésével foglalkozik, és addig is, amíg az ide vonatkozó tanulmányok és fejezetek elolvasása után, a kedves olvasó megértheti a fájdalom „értékére” vonatkozó állításom létjogosultságát, bocsánat: abszolút igazságát, kénytelen lesz becsületszóra elhinni nekem, hogy a fájdalom mechanizmusa is, a fejlődésünk, valamint az azt szolgáló, ok és okozat, illetve a hatás és a visszahatás egyetemes tőrvényének az alapelve szerint működik, mind a fizikai, mind a lelki, mind szellemi szinteken. Tudjuk, hogy az orvostudomány az ember hibás szellemi mentalitásnak az érzékelési lehetőségét biztosító fájdalom jelzéseket - Amely kellemetlen fájdalom-jelzések észlelése tehát a zavar-észlelői funkciók betöltésének és a mentális és ideális zavar-kiigazítási képességeink gyakorlásának az előfeltétele lenne! - megszüntetendőnek és kiküszöbölendőnek ítélte. Ez által viszont, az orvostudomány teljesen tévútra helyezte a saját funkcionális logikáját, vagyis a gyógyítási rendeltetés-logikáját és ezzel a fájdalomtüntetői igyekezetével, hosszú távú következmények szintjén, több bajt csinál az embereknek, mint amennyi bajuk egyébként lenne, mivel, áttételesen, vagyis a funkcionális visszahatások miatt,   még sokkal több szenvedést tesz szükségessé a mentalitás változtatáshoz és mivel az ember gyógyszerekkel elkábítva, teljesen képtelen magát észrevenni és a fájdalom-jelzésekből tanulva mentalitást változtatni, még több betegséget okoz, mint amennyit megszüntet.

    Mivel a fájdalom és a szenvedés a hibás mentalitást és a téves kötődés-kapcsolást és az önmegváltás megvalósítását akadályozó (rombolást okozó) hibás élet-képzetek, gondolatok, negatív érzések és cselekedetek felől tájékoztatják az embert – a fájdalom jelzéseit semmibe véve, vagyis a fájdalmat különböző eszközökkel elfojtva (fájdalomcsillapítók, gyógyszerek, zsibbasztó szerek, védő öltözetek), hosszú távú következmények szintjén, az orvostudomány még nagyobb szenvedést okoz, mint amekkorát eredetileg, a fájdalom megszüntetésére való törekedésével, ostoba módon megszüntet, hiszen az így meggyógyított, a negatív spirituális mentalitásuk felől félrevezetett (szellemileg becsapott és elbutított) ember-tömegek még több zavart okoznak majd az életben és a beteg-gondolataikkal és beteges képzelődéseikkel az egész létben, mint az előtt, hogy azok testi tüneteit „kikezelte” volna.

    A szenvedés-csomagot jelentő betegség-tünetek akkor jelentkeznek ugyanis, ha korábban már, sok – sok apróbb testi, és lelki fájdalom-jelzést nem vettünk figyelembe (Például a szorongás, a lelkiismeretfurdalás, a veszteség-érzet, a sértődés, a harag, a neheztelés és a düh is lelki fájdalomjelzések!) nem voltunk hajlandóak észlelni huzamos ideig. Illetve akkor, ha az előzetes finom külső és belső jelzéseket gyógyszerekkel, vagy tünetmentesítő terápiákkal elfojtván – „tudományosan” semlegesítvén, elmulasztottuk ezen jelzésekből okulva, a szükséges változtatásra vonatkozó, megfelelő pozitív következtetéseket levonni és a szükséges mentalitásváltoztatást eltökélni és megvalósítani. Ezért minden betegségi tünetet olyan jelként kell felfognunk, amely arra utal, hogy valamit rég óta nem teszünk helyesen a szellemi-lelki életünkben. A betegség ugyanis a fájdalom-jelrendszerével együtt, egy olyan, az egyetemes létezés fennmaradását biztosító, szabályozó rendszer. Olyan finom, kombinált testi-szellemi rendszer amely a az egyetemes létezés folyamatos fennmaradását lehetővé teszi és a szükséges változtatásokat az emberből kikényszeríti az egyén romboló asztrális (érzelmi) és mentális (gondolkozási) tevékenységével szemben. Vagyis, a fájdalom tulajdonképpen óvja a szellemi világot az emberi individuum pszicho-mentális és képzeleti önkényeskedései (önkéntelen és öntudatlan fekete – mágiázásai) ellen.

     Amennyiben nem létezne a betegség, és amennyiben nem létezne ez, az emberi mentális és spirituális energiát lecsökkentő és elszívó fájdalom - szenvedés – betegség rendszer, akkor az ambíciós ("forrófejű") és a sors akadályai ellen mindig méltatlankodó, neheztelő-, haragvó-, gyűlölködő-  emberi individuumok képesek lennének mentálisan tönkretenni a romboló energia-kisugárzásaikkal, nem csak az egész emberiséget, hanem a finomabb dimenziók létezési formáit is.

II. Jó, de akkor hogy is állunk az ártatlan gyermekek betegségeivel?

    Ennél a kérdésnél tovább nem halasztható annak a kérdésnek a megválaszolása sem, amelyre már fentebb is utaltam több rendben, ti., hogy amennyiben a fájdalom és a betegség, nem áll csak úgy magától és a semmiből elé, vagyis, ha az ember huzamosan átélt zavarodottsága, vagy negatív – ellenséges mentalitása az oka a fájdalmaknak, majd azok figyelmen kívül hagyása, illetve elfojtása esetén, a szenvedésének és a betegségeinek, akkor az "ártatlan" újszülöttek, meg az ugyancsak ártatlan csecsemők és a szintén "ártatlan" kiskorú gyermekek miért szenvednek különböző betegségekben? Hiszen tőlük igazán nem várhatja el még az Úristen sem a belső, mentalitásváltoztatást, a kedélyállapot cserét?!  -E kérdés megválaszolása érdekében egyenesen bele kell ugranunk a metafizika és az Asztrológia kellős közepébe, amennyiben nem fogadjuk el jelenlegi primitív formájában a keresztény egyházaknak elsősorban az egyházatyák által felületesen kezelt, ősbűnről szóló dogmáját. És nem fogadjuk el, hiszen annak primitív determinizmusa semmivel nem jobb a mechanikus materialista világnézetek következtetéseinél. Ellenben, ha az egyetemes metafizikai törvényeket megismerjük, akkor az európai kultúrában századokon keresztül lehazudott Ok és Okozat, vagyis a KARMA TÖRVÉNYE (Amely cáfolatot a Jézus szájába adtak a Nagy Konstantin evangélium-kanonizáló papjai.) azt a választ adja, amit az Asztrológia alapképlete, vagyis a Személyi Horoszkóp behatóbb vizsgálata azonnal megerősít. Tudniillik, hogy a romantikusan szentimentális "ártatlan" kifejezésünk, pont annyira nem használható semmire, mint a maghaladhatatlan ősbűnösség igazságtalan tévképzete, mert minden újszülött testét éltető spirituális struktúra, a kauzális-spirituális alapjaiban tartalmazza, mind az abszolút- ősmagot, mind egy olyan részt az Őslilith által létrehozott őskáoszból, amely éppen az individuális jellegzetességeit határozza meg.

     Vagyis: az abszolút lét-mag alatt, minden egyes újszülött spirituális struktúrája, magában hordozza azt az egyediségét maghatározó karmikus csomagot is, aminek a felismerése és feloldása, az ő élete értelmét, célját és rendeltetését képezi. Úgy is mondhatjuk, hogy minden újszülött, nem csak az édesanyjától és az anyai nagymamájától örökölt személyi karmáját, illetve az annak megfelelő spirituális struktúráját tartalmazza az egész személyében, hanem ezen spirituális struktúráknak megfelelő, jellegzetes mentális, érzelmi, energetikai és anyagi - biológiai alakzatokat is. És amennyiben ép ésszel – sérületlen és egészségesen működő aggyal - jött  a világra, ugyancsak magában tartalmazza e jellegzetes negatív meghatározódásainak a meghaladási lehetőségeit is.

    A fentiek szellemében tehát (lásd a betegséget mint szabályozó rendszert) a karmához, annak az egyedi nehézségi arányai szerint, mint ontológiai (kauzális) egyedi meghatározódás, a téves (hibás) öntudati, a rombolási és önrombolási, vagy a spirituális kábulási, a káprázatban élési vágyak és késztetések következménye, azoknak megfelelően, az ember betegség-hajlamai is hozzátartoznak. Ezek a potenciális betegséghajlamok az Asztrológiai alapképletből világosan kiolvashatók a karmikus pontok (Lilith, Sárkányfarok), a diszharmonikus fényszögek, valamint a Retrográd bolygók helyzete és fényszögelése alapján, és azokban, az illető személy közvetlen életkörében található, léterők hatására aktiválódnak, amelyeknek a szellemével a szülöttnek keményebb és nehezebb tapasztalatok (fáradsággal, szellemi-lelki és fizikai erőkifejtéssel, valamint fájdalmakkal és amennyiben idejében észre nem veszi magát: szenvedéssel járó tapasztalatok) árán kell felvállalnia a személyes kapcsolatba kerülést, majd a harmóniába-kerülést.

    Minden egyed számára, egyénien jellegzetes, úgynevezett karma-oldási tapasztalatokat és sors-leckéket, a karma-oldáshoz, vagyis az egyedi determinációk feloldásához vezető és ezért felvállalandó és beváltandó - megoldandó életfeladatokat jeleznek a sorsképletekben ezek az asztrológiai helyzet-jelek, amelyekkel az első találkozások az egyén számára persze, nem lehetnek kellemesek. Sőt. Mivel az ember érzi, hogy ezeknek a véghezvitele különleges erőfeszítéseket, belső gyengeség és belső ellenállási vágy legyőzéséhez szükséges erőkifejtést és a szó szoros értelmében vett lelki bátorságot igényelnek tőle, eleve fél, szorong, sőt: iszonyodik és lázad, és a karma-oldási feladatokat jelentő tapasztalatokat minden árón elkerülendőnek véli. Sőt: kegyetlennek ítéli a környezetét és a sorsát, amely ezeket a számára borzasztónak tűnő tapasztalatoknak vállalását igényli tőle, amely tapasztalatok és feladatok mások számára nevetségesen könnyűnek tűnnek. (Lásd a különféle, veleszületett pszichikai fóbiákat, amelyekre nincs semmiféle racionális magyarázat. Ti., hogy gyermekkorában, vagy magzat korában történt volna valami a személlyel, és attól állt elé a fóbia.)

    A csecsemők, de a kiskorú gyermekek is, elsősorban a testükön keresztül, az által szoknak hozza a fizikai jelenségekben testet öltő spirituális jelenségekkel és erőkkel (léthatalmakkal) való konfrontációhoz és tanulják meg a felszíni anyagi világ mechanikus törvényei szerinti létezés feltételeit. Ők tehát nem a gondokozásra képtelen eszükkel, hanem az egész testükkel tanulnak. Vagyis, a testi tapasztalataikat jegyzi meg a tudattalan memóriájuk és azt itt raktározott információs rendszerük, ez a primitív tudásrendszerük képezi majd az alapját a jövőben kialakuló gondolkozásuk egy részének is. Tudattalanul tanulják meg tehát a fizikai dimenzióban való létezés, illetve a gravitáció miatti földhöz kötöttség és a tehetetlenségi állapot, számukra még furcsa formáit és lehetőségeit. Akaratuk ellenére, már a születés-napjukon bele kezdenek a fizikai test adta, kellemes és kellemetlen lehetőségek és korlátok – határok megtapasztalásába, ha hisszük mi azt, ha nem. És ez annak ellenére is így van, hogy pl a „baba-biztos” lakást és más efféle természetellenes helyeket kieszelő felnőtti leleményesség, valamint a gyógyszerészet és az orvostudomány technikai vívmányainak hála, a felnőttek minden tőlük telhetőt megtesznek, annak érdekében, hogy megfosszák a csecsemőket eme életbevágóan fontos természetes tapasztalási lehetőségek zavartalan átélésétől.

    Ez, a humánus kímélésnek nevezett, fizikai tapasztalatoktól való megvonás, később akár életveszélyes is lehet a kisgyermek számára, mert azokat a tapasztalási lehetőségeket, amelyek fontosak lennének számára a fizikai világgal való ismerkedése és a harmóniába kerülése, valamint a spirituális fejlődése érdekében és amely –közvetlen  tapasztalási lehetőségektől mi megfosztottuk akkor, amikor tehetetlen volt és nem rendelkezett felnőtti ésszel és képességekkel, ahhoz, hogy tiltakozzon az ellen, hogy mi ilyen botor módon beavatkoztunk az életébe, felnőtt korában sokkal drámaibb és nemegyszer tragikus kimenetelű fizikai és pszichikai események szintjén lesz kénytelen beszerezni ugyanazokat a karma-oldáshoz szükséges szélsőséges tapasztalatokat magának. Az ember aurájában, vagyis a tudattalanjában létező karmikus determinációk mellett ugyanis, az, azokat feloldani és meghaladni hivatott gyakorlati tapasztalatoknak a megszerzési szükség-programja is megtalálható! Tehát a spirituális fejlődési (együttműködési és kiegyenlítődési) képességek megszerzésének az un. szükség- programja is ott van bennünk, azoknak az életeseményeknek és életkörülményeknek a szó szoros értelmében vett, mágikus úton történő beszerzési programja, amely biztosítja számunkra azokat az élethelyzeteket és életeseményeket, amelyek szükségesek a karmánk feloldásához. Ez, a mágikus erejű képzeletünkön (sorsidéző képességünkön) keresztül működő, „tapasztalás – és konfrontáció beszerzési sors-program” előbb - utóbb olyan életkörülményeket fog beidézni felnőtt korunkban, amelyek immár sokkal durvább figyelmeztető jellegű találkozást (tapasztalási és kapcsolatba kerülési lehetőséget) kell majd jelentsen a valamikori csecsemő számára, mint a baba- vagy gyermekkorban beszerezhető hasonló jellegű tapasztalatok, ahhoz, hogy a fizikai test szintjén megszerzett információ eljuthasson az un. auratestek legfinomabb rétegeibe: a szellemi tudatosodás zónáiba, és ott, a szükséges módosulásokat (A karmikus hibás mentalitásokról való leszokást és a helyükbe való új képességek létrehozását, kialakítását.) elő is idézhessék.

    A csecsemő és a gyermek fizikai teste még sokkal finomabb (puhább és így információ-érzékenyebb) mint a felnőtt teste és ezért a spirituális kommunikáció a fizikai test és az auratestek között (vagyis az információ áramoltatás és feldolgozás) csecsemőkorban és gyermekkorban sokkal könnyebb és alakíthatóbb mint felnőttkorban. (Ezért is tanulnak könnyebben a gyermekek és a fiatalok általában, mint az "érett" felnőttek, meg az öregek...)

    Másrészt, tudnunk kell azt is – és sajnos, ez a válasz arra, hogy az ártatlan csecsemők és gyermekek miért is betegednek meg és miért szenvednek, holott nem csak ártatlanok de a fent leírt, tudatos belső mentalitás-kiigazításra is képtelenek! -, hogy a csecsemő és a gyermek 14 éves koráig, ha közvetlenül az anya mellett maradhat, az anyának a tudattalan érzési- gondolati és képzeleti tevékenységének van alá rendelve, az anya huzamosabb ideig át élt és fenntartott, az átlagosnál szélsőségesebben intenzív, tudattalan módosulásait és átélései által van befolyásolva, azokat testesíti meg a betegségeivel, vagy a baleseteivel. Úgy értve ezt, hogy a gyermeknek, aki mintegy az anya – vagy az anya halála esetén, az őt gondozó gyám és nevelő, illetve gyámok és nevelők) misztikus nyúlványaként (spirituális karma-program folytatásaként) „működik” az élete első 14 évében, és, azok a szervei károsulnak, vagy azok a testrészei sérülnek meg balesetekben, amelyek a jelen tanulmány elején leírtak szerint, analogikus kapcsolatban áll azzal az őserővel (Az asztrológiában a megfelelő bolygó által megtestesített), vagy spirituális erőtérrel (A megfelelő konstelláció által megtestesített), amellyel az anya huzamosan és intenzíven úgy konfrontálódik (viaskodik), hogy nem képes azzal huzamosan harmóniába kerülni.   

     Mindaddig tehát, amíg a gyermeknek az önálló asztrálteste is teljesen kialakul, ő közvetlen kapcsolatban és annak a hatása alatt áll, az édesanya, vagy az őt gondozó gyám tudattalan lelki és érzelmi tevékenységével. Vagyis, a gyermek információs alárendeltségi viszonyban áll szellemi-lelki (tudattalan) szinten, és így a fizikai szervezete szintjén is, az anya, vagy a gyám tudattalan szellemi-lelki folyamataival, vagyis annak a harmonikus, vagy diszharmonikus és ezért feszült és negatív energiák által telt állapotaival. Ezért pontosan úgy, ahogy a felnőtt ember tudattalanja megjeleníti fizikai (biológiai) betegségek alakjában mindazt, amit a spirituálisan felébredni nem akaró felnőtt embernek - Aki nem akar tudomást szerezni az őt kényelmetlenül érintő problémákról. -, a tudata elsüllyeszt, ugyanúgy a gyermek szervezete is, mivel sokkal inkább információ-érzékenyebb az anya tudattalan szellemi-lelki tevékenységére, mint az anya szervezete, leképezi betegségek, vagy sérülések (un. balesetek) formájában mindazokat a lelki-szellemi zavarokat és görcsöket, amelyeknek a megoldásával az anya nem hajlandó tudatosan foglalkozni.   

     Tudom, hogy így, első olvasásra mindez irracionálisan hangzik azok számára, akik az asztrológiában és a metafizikában egyáltalán nem jártasok, de metafizika- előadói, valamint gyakorló asztrológusi tapasztalatomból következően már azt is megszoktam, hogy az első ellenérv, amikor valakinek próbálom elmagyarázni azt, hogy a nem öröklött betegségeiről csakis ő tehet, a felelősséghárítás szellemében nevelt személyek, mindig az "ártatlan gyermekek" betegségeivel hozakodik elő, számukra kézzelfoghatóan „logikus” hárítási ellenérvképpen. Amint láthattuk, a gyermekek csakugyan ártatlanok amiért kénytelenek elviselni a szülő-anyák mélyen rejtett agressziójának, gyűlölködéseinek, érzelmi, lelki és képzeleti zavarainak és csapongásainak, valamint a fölösleges aggodalmaskodásainak, óvatoskodásának, félelmeinek és babonás fóbiáinak a következményeit. Vagyis, az anyák tudattalan képzelet- gondolat és érzésvilága szintjén lejátszódó, ellenőrizetlen és felelőtlen lelki tevékenységének következményeit. A gyermekek ártatlansága viszont nem ellenérv arra, hogy egy a felnőtt korba több éve beérkezett személy, ne legyen felelős a saját betegségeiért!

     De próbáljuk meg több türelemmel és egy kis filológiai - metafizikai kitérővel otthonosabbá tenni a kérdést, tudván azt hogy a Filo- Logosz őseredeti jelentésében a Szeretet Logikáját, vagyis a Szeretet Értelmét jelentette és nem holmi öncélú és önkényes, személyidegen, a szeretet szellemi funkcióját figyelmen kívül hagyó (absztrakt), nyelvészi elmélet-gyártást. 

    Minden nemzet nyelvében fennmaradtak ős, metafizikai igazságokat kifejező, a személy és a világegyetem közötti egység - és azonosságtudatról hírt adó, erre visszautaló, kifejezések. A magyar nyelvben például ilyen a "képesnek lenni" kifejezés mellett, (ha valamire képes vagyok, annyit tesz, hogy képet alkotok magamnak arról, amit meg akarok valósítani, tehát azt materializálni tudom) az EGÉSZ- ség kifejezés is. Ez arra utal, hogy a beteg ember nem egészséges, vagyis nem EGÉSZ EMBER, elveszítette Egész- ségét, vagyis azon képességét, hogy önmaga szellemi-lelki és fizikai összetevőivel és azon keresztül a közvetlen környezetével harmóniában éljen. A beteg embernek megbomlik gondolat -és lelkivilágában az Egész- ség tudata vagyis az egységtudata, amiért nem érzi magát egésznek és nem érzi magát összhangban az EGÉSZ- szel.

     A beteg ember mélyen elveszíti a rejtett ambíciókkal és félelmekkel terhelt tudattalan képzeletvilága által vezérelt nyüzsgő életgyakorlata következtében azt a képességét, hogy egységes EGÉSZ- ként legyen képes felfogni (egészben látni) önmagát és ezzel együtt szítén egységes és organikus léthelyzetként érzékelni a környezetét (családját, munkatársait, rokonságát, népcsoportját, népét, stb.). Amikor személyiségében, vagyis tudatában és képzeletében, ellenségessé válik az ő személye ez egységes egyetemes létezés viszonya. Amikor csak egymástól különálló és egymással szemben álló, ellenséges elemekként képes meglátni önmagát, a többi embert és a természeti környezetét, és így, ellenséges helyzetből kezdi vizsgálni a relációrendszereit, és ezért, kezdi az élete egyes részeinek - részleteinek a fontosságát a többi részlet rovására kiemelni. Ezért hát, ő, szellemi értelemben vetten, gyakorlatilag is, EGÉSZ- ségtelenné válik. (Ezért kaptuk a bibliai figyelmeztetést, hogy legalább a szellemi világot ne porciózzuk fel egyéni preferenciák szerint: "Ne készíts magadnak faragott képeket.")

    Amikor önmagát a nagy EGÉSZTÖL különállónak, elszakítottnak és ellenségesen szembenállónak kezdi érzékelni, így kettészakítva és különválva, eleve ellenségekként képzelve el önmagát és a "Világot", ellenségnek fogja érzékelni a Világot teremtő Istent is, és ítélkezni kezd az „Isten Dolgai” fölött. A Sorsot adó Istent tudattalanul, vagy tudatosan elitélő emberek EGÉSZ- ségtelen látásmódja, életérzékelése ez. Az epe és a máj betegségek például jellegzetesen ítélkező betegségek, és a Merkúr által uralt Szűz csillagképpel és a Jupiter által uralt Nyilassal kapcsolatosak. Lehet az epe-beteg, vagy a máj-beteg ember, látszatra bármennyire "jó ember", lehet "önfeláldozó" és "könyörületes" szerepkörök első helyezettje, betegsége úgyis arra utal, hogy társadalmi szerepjátszása ( pl. jótékonykodása) mögött, bent valahol a lelke mélyén, megbomlott benne az EGÉSZ- ség tudat, önmagát kívülállóként jobbnak tartja mint a többieket, akikkel fizikai szinten jótékonykodva, segítve, az által és azon keresztül, morális hatalmat gyakorol fölöttük egyrészt, és ugyancsak titokban felettük ítélkezik is másrészt. És ítélkezik mindazok fölött akik például nem segítnek a rászorulóknak, mit ahogy azt ő, a jó-ember teszi.

      Az Egészség kifejezés mellett, szót érdemel itt a VISSZAÉLÉS kifejezésünk is, ami arra utal, hogy az a személy aki valakinek, vagy valakiknek a türelmével él vissza például öncélú és együgyű, másokat zavaró cselekedeteivel, tulajdonképpen az egyetemes evolúció irányával ellentétesen él, hiszen a másokra negatívan, diszharmonikusan, vagy destruktívan ható, öncélú tevékenységének előbb-utóbb jelentkezik majd a rá vissza háruló következménye is, az Ok és az Okozat törvényének alapján. Ezért tehát, ő ténylegesen visszafelé fejlődve él: visszaél, mint ahogy vissza-él ma a szellemi – tudományos tudásával az egész emberiség, ama nagy téveszméje következtében, hogy a materialista tudomány és a technika által létrehozott könnyítési és kényelmi eszközök segítségével megnyerheti az életet. 

    Az EGÉSZSÉG SZAVUNK ARRA UTAL TEHÁT, HOGY annak az ellentéte: A BETEG EMBER AZ, AKI AZ EGYETEMES EGYSÉGES-EGÉSZBEN történő gondolkozását, világ és életérzékelését feladta és részekben gondolkozván, részeredményekért hajszolva magát beteggé, az öncélú hajszája eredményeinek túl nagy fontosságot tulajdonítván, csak rész-dolgokat, részjelenségeket fogad el A VALOSÁGNAK MEGFELELÖ IGAZSAGKÉNT. Ő csak a számára kényelmes részeket hajlandó befogadni erkölcsi rendjébe és annak megfelelő világképébe, és csak egyes, hozzá közelálló emberekhez közelítvén szeretettel, (egy, vagy maximum két-három személyre, esetleg kedvenc kutyájára, vagy macskájára polarizált szeretetével) EGÉSZ- ségtelenné teszi magát. Így, gondolkozásán keresztül, a közösség felé táplált szeretet-érzései is polarizáltak egy, maximum két vallási, népcsoporti, vagy nemzeti közösség irányában, amelyben a kollektív szentimentalizmus hatására, a többi népcsoportok, vallások és népek többnyire ellenséges képzetekként élnek tudatalatti (lelki) rétegeiben. Persze, ez, az „egész-ségtelen” helyzet, nem ilyen egyszerű, hiszen senki közülünk önszántából nem szakította el magát az egységben történő gondolkozási és érzékelési folyamatoktól, a személyes egység-látási képességétől, hanem a dolog éppen, hogy fordítva áll: Eleve, egységtelen, illetve hamis egységben való gondolkozáshoz vagyunk hozza szoktatva gyermekkorunktól, és a felnőtti életünk során, ahogy haladunk az időben előre, meg kell megszereznünk az egység-látás, és az egységben való magunk-látásának a képességét: Az egészséget!

    A gyermekeknek az egészséges természeti tapasztalatoktól való megvédése a természet-ellenes logikára és ezért a megváltódás-ellenes logikájára, valamint a rész-látásból és a rész-gondolkozásból eredő azonosság-ellentét logikára, az úgynevezett dialektikus szemléletmódra épül fel az egész (európai) keresztény fogantatású, humanista – liberális társadalom. Valamint a csak külsőségekben vallásos, de alapjaiban keményen materialista európai civilizáció, annak minden életviteli részkérdésében. Ezt, a humanista-liberális európai fogantatású kultúrában nevelkedett, tehát végül is az ellenséges külvilág és ellenséges természet koncepciójára épülő - objektívnek és ésszerűnek nevezett-  gondolkozás sajátosságai szerint nevelt és oktatott embert, mindenütt a földkerekségen, ahol az anyagelvű nyugati civilizáció, mint életforma elfogadott, az állami-szociális intézményektől való függősége és az általános hagyományok hozzászoktatták ahhoz a gondolathoz, hogy betegsége egy, az élettel mintegy természetesen ("objektíven") velejáró, az ő személyiségétől, vagyis gondolkozásától, érzelmeitől, cselekvéseitől, akaratától és általános mentalitásától függetlenül létező jelenség. Olyan természetes jelenség, amelynek csakis külső, materiális és ugyancsak külső (ellenséges) tényezők által kiváltott pszichológiai okai lehetnek.

    A mai keresztény-materialista gondolkozású civilizált embert, minden érzelgős, iskolai természetvédelmi mozgalmak és ide vonatkozó iskolai versenyek ellenére, már hét éves korától kezdik hozzászoktatni a szüleik a természet-zsákmányolás elvének az elsajátítása mellett, a részekben való lineáris gondolkozásra, végső soron tehát az egészségtelen gondolkozásra, a részleteikben oly ésszerűen kidolgozott pedagógiai és más tudományos módszerek segítségével.

    Ezt az egyoldalú világlátást (is) hivatottak korrigálni egyre bonyolultabb formákat öltő, újabbnál újabb betegségek (Például az AIDSZ). Jobban mondva, erre az egyoldalúságra akarja felhívni figyelmünket a szervezetünk egy-egy, a betegség metafizikai okára logikailag könnyen visszavezethető tűnttel, amit mi nem vagyunk hajlandóak figyelmeztetésnek felfogni és amely tünet-csoport állandósulva, betegséggé fejleszti magát, pontosan annak következtében, hogy a gyógyszerekkel és különböző kezelésekkel, misztikus "természetgyógyász" módszerekkel, következetesen semlegesítjük ezen tünetek kellemetlen (figyelmeztető jellegű) hatásait.    És itt fel kell hívnom e sorok olvasójának figyelmét arra, hogy azok a különböző "auratisztítási" és "csakra tisztítási" kezelések, és más modern nevű, misztikus vajákolási és kuruzslási praktikák és "energizálási" módszerek amelyeket a metafizikailag tudatlan és felelőtlenül gyógyítgató  misztikus mesterek, egzotikus guruk, vallásos jótevők, ügyeskedő természetgyógyászok és úgynevezett bioenergetikusok (akik igazából nincsenek tisztában a beteg karmája és a saját személyi karmájuk természetével és valós jelentésével, valamint az egyetemes létezés spirituális törvényszerűségeivel) alkalmaznak, sokkal károsabbak a gyógyszerekkel történő tünetelfojtásnál! Ugyanis a gyógyszeres kezelés csak a fizikai test szintjén teszi az embert alkalmatlanná és semlegessé a spirituális információk befogadására. De a különböző, másoktól kapott, tehát kívülről ható, aura és a csakra tisztító eljárások, kezelések viszont a finomabb aura-testek, vagyis a magasabb rezgési frekvencián létező dimenziók szintjén (étertest, asztráltest, metáltest, stb.), zavarják össze a személy kozmikus információrendszerét esetleg véglegesen helyrehozhatatlanul. Magam pl., aki nem eszem tizenöt éve és igyekszem rendszeresen sportolni és általában is úgymond tiszta életet élek, és ezért, általában igen erős gyógyító energiával rendelkezem (Azokat a ritka és rövid időszakokat, mikor a karmám egy - egy rejtett aspektusa miatt nem kap el engem is nagy ritkán egy - egy jó hűlés, misztikusan szólva, azért és annak érdekében, hogy a „pályajavítási műveletekre” fel hívja a figyelmemet.), csak is a szeretett gyermekeimnek és édesanyámnak és a feleségemnek szoktam nagy ritkán adni energiát és akkor is a felnőtteknek folyamatosan mondom azokat a mentalitásbeli okokat, amiért a betegséget meg kapták és figyelmeztetem a mentalitásra, amit fel kell vegyenek a betegségi okok valós megszűnése érdekében. Természetesen, a gyermekeknek ezt hiába mondanám, nem csak azért mert nem értenék, hanem azért, mert az ők betegségének (soha más, csak magas lázzal járó hűlések, ritkán vírusfertőzések.) az édesanyjuk lelki világában található és ilyenkor Emőkével beszélem ezt meg. 

    De vissza térve a misztikus gyógyítókra: jó, hogy a „magas vibrációs szintű” tudatlanságuknak és a tájékozatlanságuknak köszönhetően, legalább a spirituális és a kauzális testet érintetlenül hagyják, ugyanis a tudatlanság mellett azt, hogy ilyen szinten igazából beavatkozhassanak a személy fejlődésébe, megakadályozza őket az Egyetemes Szabadakart, vagyis a TEREMTÉS (A Mágia) Tőrvénye. Ennek ellenére viszont, az ilyen aura -és csakara - kezelt (állítólagosan megtisztított) személyek ugyanazokat a viselkedésbeli káros szokásokat veszik fel és ugyanazokat a másokat vádoló gondolkozásbeli (mentalitásbeli) minta-hibákat gyakorolják tovább mint azelőtt, akárcsak a korházakban és a klinikákon kezelt betegek. Persze most már "misztikus" indoklásokkal és magyarázatokkal is alátámasztják a nemegyszer hisztériás kitörésekig elmenő eredményeit e divatosan misztikus, ám szerintük "működő" kuruzslási technikáknak. Amikor egy kezelhetetlennek és gyógyíthatatlannak minősített "beteg", akiről az orvosok úgymond lemondtak, vagy aki csalódott az orvoslási technikák hatékonyságában (és egyre gyakoribbak ezek az esetek, hiszen nem az orvos betegítette meg az embert, hanem ő saját maga és így az orvos csak a felszínes tüneteitől szabadíthatja meg, a destruktív mentális és lelki tevékenységeitől aligha) egy újabb orvos helyett, a gyógyulás érdekében csodadoktorokhoz fordul, annak a „csodálatos varázserejére” bízva egészsége elmulasztását, még távolabb kerül az igazi gyógyulástól mint ahol azelőtt állt.

     Az aki MÉG NEM egy metafizikailag letisztult, saját öncsalási technikáiról tudatosan lemondó és így lassan-lassan önmagával és a világegyetemmel harmóniába kerülő, tetteiért, szavaiért és gondolataiért személyes felelősséget vállaló, szellemi tanácsadóhoz (aki nem nevezi magát sem gyógyítónak sem mesternek) fordul segítségkérésével, az nem is akar még igazából Egész-séges lenni, hanem csak meggyógyulni.

    Az EGÉSZ- ségtelen ember, aki NEM olyan, a saját EGÉSZ- ségét is helyre állítani tudó, SZEMÉLYHEZ fordul tehát segítségért és tanácsért, aki már elég elfogulatlan, bátor és őszinte tud lenni önmagához és másokhoz is ahhoz, hogy az "egészségtelen" ember  betegségokozó jellem -és mentális hibáira rávilágítson, hanem a karmájukkal öntudatlanul és felelőtlenül játszadozó, beavatási mesterekhez, naiv "jótevőkhöz", vagy racionálisan nyerészkedő -sok esetben már orvosi diplomával is rendelkező- "természetgyógyászokhoz", vagy esetleg, mint ahogy ma az Magyarországon nagy sikernek örvend: folyamatosan agykontroll-technikákkal gyógyíthatja magát (És ezzel évekig ámítva magát, nem veszi észre, hogy minden agykontroll-mágiával elmulasztott betegsége után, azonnal másik jelenik meg!), annak még nagyon sok lelki és szellemi tanulni -és tapasztalni valója van hátra.

    Az a "beteg" tehát aki az orvosságok helyett a csodadoktorok által elkövetett auratisztításoktól és csakra tisztításoktól, és agykontrol programozástól, valamint a gyógyteáktól vagy a "misztikus" terápiás kezelésektől várja a betegségeitől való megszabadulást, az őszítne hiba-belátási készség kialakulásának és a szellemi tisztánlátásnak az útjától még távolabb kerül egyelőre, mint az a meggyőződéses materialista, aki csökönyösen a külső körülményekben és a külső események mechanikus láncolatában véli felfedezni betegségeinek igazi okát. (Az utóbbiak egyébként sokkal hamarabb megértik a logikusan előadott metafizikai értelmezéseket, -amelyek végső soron nagyon egyszerűek- mint a hibásan beavatott guruk, a természetgyógyászok és a misztikus tanításokkal kufárkodó jogmesterek által félrevezetett naiv emberek.)

      Jobb ha betegségeink jelentkezésekor, a lehető legpontosabban diagnosztizáltatjuk szakorvosokkal azok fizikai tüneteit, majd az előírt pihenési időszak alatt, az előírt gyógyszerek 7 óránkénti tudatos bevétele mellett, megpróbáljuk megérteni, többek között, a személyi horoszkópunk segítségével, hogy melyek azok az árnyék énünk által sugallt, negatív viselkedési és gondolkozásbeli minták, amelyeket a leggyakrabban elkövetünk, és amelyeknek hatására a bennünk megbomlott EGÉSZSÉGNEK a negatív formája: betegség alakban jelentkezett. Az ember ugyanis nem kimondottan a betegség következtében gyengül le egyes szervei, vagy testrészei károsodásának hatására, hanem ennek az önmaga negatív mentalitása által kiprovokált gyengeségének köszönhetően kényszerül rá arra, hogy végre-valahára egyfajta mesterséges fizikai nyugalomban végiggondolja élete fontos kérdéseit és kibéküljön a szellemi valóságnak azzal a számára utálatosnak, vagy ellenségesnek tűnő részével is, amelyet aktív (tevékeny) állapotában nem akar elfogadni.  Fontos, hogy a betegségünket ne egy a személyünktől függetlenül létező külső (esetleg külső isteni:) jelenséget fogjuk fel és nem mint a spirituális személyiségfejlődésünk talán legfontosabb és legbiztosabb eszközét, ami ellen nem harcolnunk kell, hanem épp fordítva: aminek jelzéseire leginkább kell figyelnünk kellene.     

     Amitől megtanulhatjuk azt, hogy az egyetemes valóság ( a spirituális és kozmikus világegyetem) mely részével és mely ősprincípiumával nem vagyunk képesek harmóniába kerülni, vagy épp fordítva: az egyetemes valóságnak mely bennünk (is) létező, általunk (is) megnyilvánuló princípiumának érvényesülését hajszoljuk (pergetjük) öncélúan és természetellenesen az életünkben a többi princípium rovására, vagyis az utóbbiak érvényesülésének és kiteljesedési lehetőségének a kárára (elfojtására). Különben, hosszú távon úgy is betegek fogunk maradni mind a tudományos szakorvosok, mind a misztikus csodadoktorok "szakértő" beavatkozásainak ellenére. A mai ember, tudományosan babonás vagy vallásosan naiv és misztikus neveltetésének a következtében ezt teszi legszívesebben. Nem csak azért mert ez az eljárás hamari eredményeket ígér, amelyek az ő belső erőfeszítései nélkül és az ő öncsaló hiusága megcsorbítása nélkül is elérhetőek, hanem azért is mert mind a tudomány, mind a vallások az emberi létezés okát az emberi személyen (akaraton) kívüli körülményekből vezetik le és onnan magyarázzák.  Ezért a mai ember, annak függvényében, hogy vallásos hivőnek, vagy felvilágosult ,racionális, "józan" embernek tudja-e magát, két féle, "nagyon értelmes", ésszerű és tudományos választ ad rengeteg betegségeinek valóságban sokkal mélyebb, mondjuk ontológiai okaira:

1)    -Így akarta az Isten és - vagy: 2) -Ilyen az Élet.

      Ezek után aztán nagyon sok magyarázat található betegségeinek a látszat-okaira, a racionális elméleti fikcióktól és a költőien teologikus formuláktól a mágikus hatású latin kifejezésekkel teletűzdelt orvosi elméletekig és a mechanikus világképnek megfelelő biológiai - „funkcionális zavar" féle magyarázatokig, csak éppen egy olyan, gombnyomásra működő, általánosan érvényes tudományos gyógyítási eljárást nem tud senki kitalálni, amilyenért sokan szívesen feláldoznák akár egész vagyonukat is, mivelhogy a betegségi okokat mindenki az "ártatlan" és "szegény beteg ember" személyiségén kívül, vagyis a tudatos, de egyoldalú (együgyű) szellemi-lelki tevékenységein (akaratán) kívüli világban keresi.

      Így minél több a korház, minél jobb a tudományos orvoslási és a misztikus gyógyászati technika, minél elbűvölőbbek, minél izgatóbban misztikusok a szakorvosi kifejezések és titulusok és minél tökéletesebbek a gyógyászati berendezések, annál több a beteg ember. Már azt sem lehet tudni, hogy az orvosok feltételezik-e a betegeket, vagy a betegek feltételezik az orvosokat? Esetleg misztikus és "természetes" gyógyászok a betegeket, vagy a betegek a "beavatott" gyógyító mestereket, a bioenergetikusokat, vagy fordítva?

     De maradjunk tárgyunknál. A Bibliai idézetet véve alapul, ("Isten megteremtette az embert az ő képére és hasonlatosságára") elfogadhatjuk az Asztrológia azon axióma-rendszerét, ami szerint az ember fiziológiai és fizikai felépítettsége is visszatükrözi a világegyetem felépítettségét ("az ember kozmikus lény, ami nem csak azt jelenti, hogy az ember mikrokozmosz, hanem azt is hogy mikrotheosz" -Hamvas Béla) azon a fizikából jól ismert, egyszerű és ugyanakkor egyetemesen érvényes hologram-elv alapján, ami szerint a Részben megtalálható az Egész képe épp úgy, mint ahogy az egészből is ráláthatunk a részletekre. Ez az elv legújabb tudományos kutatások és közmegegyezések alapján, érvényesül a valóság minden szintjén. Ezt az elvet nem csak a fizikai és a matematikai elméletekben használják a tudósok, hanem a természetgyógyászok is, amikor különféle bolygókkal és konstellációkkal analogikus kapcsolatban álló, un. gyógyfüvekből készült teákat ajánlanak különböző betegségek gyógyítására. Ugyanis ezek az un. gyógyfüvek is, mind analogikus kapcsolatban állnak egy- egy kozmikus lételvvel, ős- princípiummal (kezdettel) és őserővel, és ugyanakkor ezek a kozmikus létprincípiumok, amelyekkel sikerült, vagy nem harmóniába kerülnünk emberi tudatunk segítségével, megnyilvánulnak különböző testi, lelki és szellemi funkcióinkon keresztül is, a testrészeink és szervezetünk működésében, azok egészséges, vagy zavart megnyilvánulásában, amiként erre a tanulmány bevezetőjében is rámutattam. Ezért állíthatja tehát az asztrológia, hogy összefüggés van az egyes szerveink, testrészeink és a különböző kozmikus lételveket megtestesít bolygók és csillagképek természete között.

     Ugyanis nem a konstelláció, vagy a bolygó és a testrész, valamint annak károsodása, vagy megbetegedése között létezik a (közvetlen) kapcsolat, hanem konstelláció által megtestesített létmozzanat (Pl. az emberi rendetetés felismerése és tudatos gyakorlása, ami a szűzhöz tartozik, vagy a spirituális személyi öntudat megszerzése, ami az oroszlánhoz tartozik), vagy a bolygó által megtestesített lételv (őserő), amellyel nem akarunk, vagy nem vagyunk képesek harmóniába kerülni lelkileg vagy szellemileg és annak a bizonyos lételvvel kapcsolatban álló testrészünk, vagy biológiai szervünk funkciója között.  

     Ezért állíthatja az asztrológiai egyszerűsítés (képletes értelmezés), többek között, azt is, hogy ezek a csillagképek, ezek a bolygók meghatározzák, nem csak a szellemi és lelki tevékenységeinket, hanem szervezetünk fiziológiai működését is. Hiszen a betegség nem fizikai szerveinkben kezdődik, csupán ott nyilvánul meg fizikailag is érzékelhetően és észlelhetően.  A betegség Egész- ségtelen, tehát egy, a belső, zavaros gondolkozásunk és zaklatott, hamis ambícióktól fűtött érzésvilágunk, lelkivilágunk intenzíven átélt, negatív (diszharmonikus) működése következtében jön létre. A bolygók és a csillagképek befolyása tehát akkor jótékony (egészséges), amikor általános szellemi-lelki tevékenységünk összhangban áll az illető bolygó, vagy csillagkép által megtestesített létezési formákkal. És viszont: akkor káros, amikor általános mentalitásunk ezen lételvekkel (egyetemes princípiumokkal) szemben áll, szembe fordul, vagy diszharmonikusan azok összesített hatásmechanizmusának ellenáll. Vagyis e bolygók és csillagképek hatása szervezetünkre lehet "pozitív" abban az esetben, ha mentalitásunk összhangban van e bolygók és csillagképek által megtestesített létezési formákkal létmozzanatokkal (Pl. a mély és gyökeres megvilágosodás és az azt követő szellemi újjászületés, megújhodás, ami a Skorpió konstelláció sajátja.), szellemi, lelki és végül természeti tendenciákkal. És viszont: káros és destruktív, amikor képtelenek vagyunk (nem tudunk általános gondolkozásunkban képet alkotni erről) harmóniába kerülni ezekkel a létprincípiumokkal.   

     Néhány példa ilyen tagadhatatlan analogikus összefüggésekre: Érzékelhető és észrevehető- összefüggés van a Hold és a női szervezet szexuális-genetikai felépítettsége (a teremtési aktusban való részvételi képessége), működése között. Összefüggés van a Nap tevékenysége és egyes agytevékenységeink, Én-tudatunk, az önérzetünk, az önérvényesítési késztetéseink, ambícióink, vágyéletünk, vérkeringésünk, napjegyünk és vérmérsékletünk, vérkeringésünk valamint szívünk ritmusa, energetikai töltete és energetikai ellenálló képessége között.

     Összefüggés van a Rák csillagképében született emberek mindig család-problémás természete és azok gyomor, bél, máj és epebetegsége, a rákos megbetegedések, valamint a Rák csillagkép és ezen szervek funkcionális rendellenessége között. Ugyanakkor vitathatatlan kapcsolat áll fenn a Skorpióban született emberek életét kísérő mentális-pszichikai problémák és az ők életét végigkísérő párkapcsolati, szerelmi-szexuális bonyodalmak között. A Skorpió szervei: a nemi testrészek (szervek) és a teremtői szervek (prosztata, petefészek), a Skorpió által megtestesített mély-megismerési, feltárási – felfedezési, kikutatási, leleplezési, felszínre hozási, megtisztulási, tehát kauzális megismerési és kiegyenlítődési lételvekkel szembeni lázadások és ellenségeskedések, sőt: gyűlölködések következtében károsodnak meg időnap előtt. Ugyanez a helyzet a Mérleggel, amely kizárólag a párban-élést és az ide vonatkozó lelki harmónia-törekvéseket és ambíciókat megtestesítő morfogenetikus erőtér: hozza tartoznak a veséinktől elkezdve, a lelki-szerelmi életünkkel kapcsolatban álló más szerveink is mint a vese-és húgyvezetékeink, a húgyhólyagunk (ugyanaz: vagyis információ feldolgozási és elengedési képtelenség miatti folyamatos „nyomás és feszültség alatt levés”, a haragból, gyűlöletből, féltékenységből és szorongásból eredő önmérgezés és lelki blokk: lásd a vese-stop jelenségét.).

    De vissza térve a Skorpióhoz, mivel ez a két terület egymással erősen keveredik. Ide tartozik a végbelünk is (A felhasznált táplálékból megmaradt információnak a kiürítési – elengedési képessége, tehát a lelki megbocsátási – elbocsátási és feloldódási-kiegyenlítődési képesség, vagy betegség esetén: ennek a képtelensége!) valamint a nőknél a petefészkek és a méh, férfiaknál a prosztata-mirigy és a herék, ami az ide vonatkozó lelki diszfunkciók esetében (Pl. nőknél a saját megtermékenyülési képességük elleni folyamatos és intenzív lázadás, illetve annak a cselekvés szintiig el nem juttatott, hanem a tudat alá préselt megszüntetési vágya) el meg egészen a rákosodásnak a megjelenéséig is. Amennyiben a szerelmi érzelmeink közé nem keverednének uralkodási (fölénybe-kerülési) és birtoklási (kisajátítási-megtartási) vágyaink következtében féltékenykedési, önérzeteskedési és más ambíciókat tápláló egoista érzelmek, amennyiben nem éreznénk sérelmet, vagy megalázást (esetleg dühöt, vagy intenzív, de magunk előtt is elrejtett bosszúvágyat) egy-egy rosszul sikerült és válással végződő szerelmi kapcsolat, vagy házasság következtében, ezen szerveink nem betegedhetnének meg csak úgy, például az un. nagyobb felfázások következtében.

    A felfázások és más külső okok csak alárendelt, konjunkturális kiváltó részei az igazi (lelki) betegségek (fizikai) következtében létrejövő szervi károsodásoknak, a károsodásoknak a nagyon felszíni tüneteinek. Ilyenkor az ember öntudatlanul is, megkeresi azt a körülményt, amely hozzásegíti őt a betegségnek a fizikai (biológiai) szinten történő megjelenésének aktív kiváltásában. Mert az igazi okokat belül, a lelkünk és a tudatunk mélyén kell megkeresni és nem a természeti állapotok szélsőséges változásában (A klíma hirtelen lehűlésében). Aki ilyenkor megbetegszik, lényegében rég óta készen állt már a megbetegedésre. Amikor ugyani a különböző konstellációknak és bolygóknak megfelelő negatív funkcionális lelki mentalitásokat éljük át intenzíven és huzamosan, az illető konstellációhoz és bolygókhoz (A konstellációk uraikhoz. Pl. Skorpió: Mars és Plútó) tartozó szerveinket és testrészeinket, valósággal le mérgezzük, az illető szervben (Pl: prosztata), vagy testrézben található mirigyeink „segítségével”! Ezért mondja a magyar nyelv, hogy mérgelődünk: amikor intenzíven és huzamosan haragszunk valakire, vagy valamire, az illető harag, vagy lelki ellenállás – elhárítás jellegének megfelelő testrészben, vagy szervben található mirigy ilyenkor sok-sok mérget termel. És ezért van az, hogy "a lelki betegséget az orvos nem tudja meggyógyítani", de nem tudja a pszichológus sem, pontosan úgy, ahogy a szerelmi bánatot, vagy a féltékenységet sem lehet egy, vagy több orvosság lenyelésével elmulasztani. Ez kérem, egy önszabályozó rendszer, amelyben a személy, anélkül, hogy erről tudna, maga mondja ki saját magáról és saját maga felől a betegséghez, vagy egyenesen a halálhoz vesető ítéletet! – Ezért jobb tehát a minket le betegítő (az illető szerveinket károsító) mérgeinkkel analogikus kapcsolatban álló keserű orvosságokat (Amint tudjuk, tulajdonképpen azok is mérgező anyagokból készülnek!) lenyelni, mint könnyebb gyógymódokat választani!   

    Ezért állítja az asztrológia, hogy a Skorpióval és a Mérleggel, így a Marssal, a Plútóval és a Vénusszal összefüggésben levő szervek betegségei jellegzetesen szerelmi betegségek, vagyis féltékenységből eredő, belső egyensúly-megbomlási, illetve kiegyenlítődés-képtelenségi betegségek! Akkor betegednek meg ezek a szerveink, amikor hosszú ideig féltékenykedünk, szerelmi veszteségtől való félelemben élünk, nehogy elhagyjon szerelmünk tárgya (alanya), vagy miután ez megtörtént, sokáig táplálunk magunkban a sértettséget, melyet szerelmi, vagy szexuális-partneri kapcsolat szintjén szenvedtünk el. Ugyancsak megbetegednek ezek a szervek, főként a férfiaknál a prosztata, vagy a herék, amikor pl. a női élet(házas)társunk, esetleg még általa sem, be nem vallott és nem tudatosított ellenállást tanúsít, az általunk ugyancsak be nem vallott és nem tudatosított szellemi, lelki, vagy fizikai megtermékenyítési, vagy egyszerű uralkodási -és kisajátítási vágyainkkal és törekvéseinkkel szemben.   

    Az asztrológiai gyógyítási koncepció szerint tehát, minden betegségünk kapcsolatban áll egy-egy bolygó, vagy egy-egy csillagkép által megtestesített egyetemes létprincípiummal (mozgás, azonosulás, egybekapcsolódás, differenciálódás, elengedés, információ-szerzés, információ-feldolgozás, átalakítás, információ-áramoltatás,  bázis-törekvés, stb.) és az azokat megtestesít, azokat a földi életformákkal egybekötő szellemi-lelki tendenciáinkkal, életfunkcióinkkal. Az emberi szervezet harmonikus (egészséges) vagy diszharmonikus (egészségtelen) működése, az egyes szerveink károsodása, és a bolygók-csillagképek közötti összefüggések az emberiséggel magával egyidős (belső) megfigyelések alapján jegyeztettek fel hosszú évszázadok és évezredek során, és az asztrológia ezekből az ősi, minden időben, minden korban és minden kultúrában (társadalomban) érvényesnek bizonyult megfigyelésekből következtet az egészségi problémák szellemi-lelki okaira.

     Ugyanakkor a betegségeink természetéből is visszakövetkeztethetünk a belső jellembeli hibáinkra, a bennünk diszharmonikus lelki szétszóródást, vagy éppenséggel csomósodást, információs-zárlatot (dugulást) okozó, többnyire rejtett ambícióinkra, amelyekkel uralkodni, magunkhoz kötni, vagy környezetünkből kiiktatni szeretnénk különböző  embertársainkat, vagy más élőlényeket (pl. a különböző állat-fóbiák esetében), jelenségeket. Betegségeinkből vissza lehet következtetni tehát az egyetemes létezéshez és a többi élőlényhez, valamint a többi emberhez való, helytelenül polarizált viszonyulásainkra. (E témakör személyes, hasznos kibővítésére és kiaknázására nagyon melegen, azaz teljes szívemből ajánlom Kurt Tepperwein MIT ÁRÚL EL A BETEGSÉGED? cimű könyvét, amely magyar nyelven a budapesti HUNGA-PRINT Nyomda és Kiadó gondozásában jelent meg l992-ben, valamint Rüdiger Dahlke: A Lélek nyelve: a betegség című, monumentális művét, amely a budapesti Magyar Könyvklub könyvkiadónál jelent meg l996-ban.) 

      Például az "epés" betegségben szenvedő emberről tudhatjuk, hogy bármennyire is nyájasan, fegyelmezetten és akár szeretetteljes-érzelmesen is nyilvánul meg általában (Ezért jellemző ez a betegség inkább a nőkre!), lényegében visszanyeli állandó dühét és mélyen fojtott agresszivitását, igazából nem meri önmagát nyíltan kifejezni és azt mondani, azt tenni, amit lelke mélyén szeretne. A prosztatával és a női hüvelyjel kapcsolatos megbetegedések, valamint a petefészek-problémák, a méhfertőzések, a nemi testrészek fertőzései általában, a visszafojtott, ki nem élt, vagy nem harmonikusan és folyamatosan megélt, esetleg az öncélúan túlzásba vitt, de eredmény (magzatfoganás nélküli) de mindenképpen a természetellenesen kezelt nemi -és szexuális vágyéletünk  következményei. A nemiségünkkel járó természetes  érzelmek és megnyilvánulások elfojtásának, vagy hosszú éveken át magzat-foganás nélkül: öncélúan folytatott következményei és általában szerelmi csalódással járó bánatra, szerelmi és nemi sértettségre, féltékenykedésre, önérzeteskedésre, vagy szexuális alkalmatlanságtól való félelemre (impotencia, frigiditás), esetleg nemi vonzerőnkkel való visszaélésekre vezethetők vissza. Az a tény, hogy ezek a betegségek gyakoriak, arra utal, hogy lényege szerint félreértjük nemiségünket nem csak élettani szempontból, hanem spirituális szempontból sem a megfelelő funkciója szerint éljük, gyakoroljuk. A bennünk és általunk megnyilvánuló Yin (Szeretet, Feminin) és Yang (Fény, Maszkulin) primordiális világprincípiumok kölcsönös áthatolási és kiegyenlítődési  szükségszerűségeként is, és valamely olyan, egyoldalú, az egységesülés-szellemétől idegen szempontokhoz kötjük ( gazdasági, politikai, kulturális, vallási, erkölcsi, stb.) életünk e legfontosabb részének őszítne megélési lehetőségét, amely szempontokhoz (Öncélú élvezethajszolás, vagy anyagi vágyak kielégítésére.) eredetileg és lényegileg, azoknak semmi köze nincs.

       A karma szerint, de akárcsak a napjegyek szerint megvizsgált betegségeinknek a szellemi okai rávilágítanak az egész emberiség nagy betegségére, a többi napjegy által megjelenített és megtestesített problémakörök felfokozásával. Mert mit teszünk mi most és még mindig ezekben az apokaliptikus években, amikor a vizeink a figyelmeztetési határon jóval felül mérgezettek és szennyezettek, a főd általános atmoszférája ipari gázokkal telített, és az ártalmas kozmikus sugárzásoktól védő ózonréteg lyukai, ha lassabban is, mint korábban de „alattomban” terjednek, a radioaktív szennyezések következtében létrejövő szervi károsodások növekednek és a régi klasszikus betegségek helyett új és új un. pszichés, vagy testi betegségek (vírusok és baktériumok) jelennek meg? - Egymásra, az emberiség többi részére hárítjuk és egymásnak átadjuk különféle vádaskodások, megbízatások, mandátumok és más önáltató trükkök segítségével a saját életünkért, az egészségünkért valamint a környezetünk életéért, annak szennyezettségéért való személyes felelősségeinket. – Ezért szenved az idősebb emberiség nagy része pl. osztroporózisban, illetve annak az ellentétében: a csont-vastagodásban és bogosodásban...

    Mert felelőtlenek és ezért infantilisak vagyunk: Orvosok, politikusok, közgazdászok, papok, agykontroll-oktatók, szélhámos jós-asztrológusok és misztikus tanítómesterek által gyámolított gyermekek szeretnénk maradni egész életünkben. Holott a személyes Karmánk már legkésőbb 21 éves korunkban lépik érvénybe egyértelműen és a maga teljességében. Nem az orvos betegít meg minket és nem is a természetgyógyász, de mégis az orvostól kérdezzük meg, hogy mi bajunk van és rá haragszunk ha nem gyógyít meg egészen. A Halak világkorszakát lezáró huszadik század embere az aki anyagi szemléletű kultúrája és rejtetten szemetelő technikai civilizációja és az azt működtető intézményei segítségével, személyes felelősségével együtt önmagáról is teljesen lemondott és megfeledkezett.  Ő az aki csak kényelmesen fogyasztó-élvező, vagy a következményekkel nem számoló cselekvő (tehát Karmát gyűjtő) ember akar lenni a földi közösség életében, vagyis a földi javak és saját életének ártatlan és gyámolított élvezője és fogyasztója. Ezért a fogyasztásért és "ártatlan" élvezetért viszont nem hajlandó vállalni semmiféle felelősséget és elvárja, hogy az öncélú cselekvésmániában, a vezetési és a szervezési mániában - vagyis az uralkodási mániában- valamint a munkamániában szenvedő embertársai, azok tehát akiknek a túlpergetett cselekvési szenvedélykiélése kielégülést okoz, döntsenek helyette közösségi ügyeiben. Ugyanígy az orvosok és a természetgyógyászok az ő egészségi ügyeiben.

   Azt is tisztáznunk kell a betegségek szellemi és kauzális okait kutató eszmefuttatásunk végén, hogy a mi egészségünkért nem csak az orvosok és nem csak az aura -és csakra tisztító természetgyógyászok, Rejkisek, és egyéb misztikus kuruzslók nem lehetnek felelősek és nem dönthetnek, a mi EGÉSZSÉG- ügyi kérdéseinkben (légfennebb még jobban összezavarnak, most már nem csak fizikai testünk és intellektuális gondolkozásunk szintjén hanem a magasabb rezgés auratestek, szellemi percepciós képességek szintjén is) de a magasabb vibrációs dimenziókban, a kauzális (mennyei) szinteken létező szellemi hatalmak, maguk a metafizikai (Isteni) erők és őselvek sem! Názáreti Jézus is, türelmetlenségében és a pillanatnyi téves ítéletei alapján, beavatkozott kauzális szinteken is, bizonyos egyéni Karmák feloldásának a kérdéskörébe (Halott feltámasztás, fizikai látás visszaadása) és annak is, a keresztre feszítés kellett legyen a következménye. Ugyanígy nem tudják a fizikai rezgési szinteken felüli folyamatokat helyreállítani az egyes ember helyett az ember tudatában és természeti környezetében az általa előidézett és létrehozott egyensúlybomlást és nem tudjuk kivédeni azt az ökologikus katasztrófát, amelyet a személyes felelősségtudata és lelkiismerete elől a misztikus, vallásos és materialista-tudományos káprázatokba menekülő ember előidézett a boldogságvadászata és a kényelemkeresése, valamint felelősség-elhárítási társasjátékai segítségével.

     És mindezt azért, mert az életét minden áron (technikával, társadalmi rendet biztosító-működtető szervezetekkel...) megnyerni akaró ember még mindig folyamatosan szembe fordul a finom lelkiismeretében és a mély felelősségtudatában lakozó, egyetemes megváltási programmal (Az Úrral: A megváltás Törvényével9, és azt képzeli, hogy becsaphatja azt is úgy, mint ahogy évezredek óta csalja saját magát és környezetét, okoskodva-ügyeskedve, ravaszkodva, nyerészkedve, termelgetve, technikázva, szennyezgetve, sopánkodva, szörnyülködve, erkölcsösödve, ítélkezve, filozofálgatva, gazdagodva, szegényedve, betegedve, ájtatoskodva, művészkedve, spekulálva, részegeskedve, zabálgatva, szemforgatva, sopánkodva, szélhámoskodva, gyűlölködve, ellenségeskedve, gyilkolgatva, ártatlanodva, fontoskodva... és nem akarja észrevenni, hogy a színes színpadi kulisszák, a mozivásznak és különböző monitorok, a közigazgatási hivatalok, a gyárfalak, a kaszárnyák és az áldozati oltárok mögött, ott növekszik az emberiség nagy része végpusztulásának a kísértete immár letagadhatatlanul, visszavonhatatlanul és végérvényesen.

    Ennek a bizonyos értelemben vett, "laza beavatásnak" szánt, metafizikai és asztrológiai eszmefuttatásnak nem kell és nem is lehet célja minden betegség mentális (szellemi) és mentalitásbeli (lelki) okainak a leírása. Részben azért mert ezt leírtam minden egyes konstelláció karmikus jellemzése esetében. Másrészt azért, mert ha a betegségeink igazi okait akarjuk megkeresni, egészen a bibliai "ősbűnig", vagyis az egyetemes teremtés ős-okáig: a Lilith nevű jelenségig kellene kinyújtóznunk. Sőt talán ama bizonyos, a fizikusok által elszeretettel ősrobbanásnak nevezett éteri tömörüléssel és vibrációcsökkenéssel járó, kozmikus események boncolgatásáig is eljuthatunk, vagy az emberi imagináció misztikus teremtőerejéig, amelynek köszönhetően az anyag állandóan keletkezik és nem csak egyszer – az ősrobbanáskor - lett létrehozva mechanikus-robbanás szerűen, ahogy állítják a fizikusok. Ezen metafizikai igazságok kibontása és leírása, a jelen tematika szempontjából, most, nem tekinthetjük aktuálisnak, hiszen mind az előszóban, mind az Egyetemes Tőrvények tárgyalásánál és a Lilith – jelenség ismertetésénél, valamint a Kereszténység és az asztrológia lényegi összefüggéseinek az értelmezésénél (Tehát ezekben a tanulmányokban) is esik szó róla bőven.

    A legfontosabb következtetés, ahová el tudunk jutni az asztrológia kauzális és analogikus vonatkoztatási rendszerének és sok ezer éve valóságosnak bizonyuló állításainak segítségével, nem más, mint az, hogy magunk vagyunk felelősek minden figyelmeztető jellegű sérülés és minden betegségtünet funkcionális zavarrá, akut testi zavarokká (gyulladások, sérülések, kisebb balesetek), krónikus, vagy gyógyíthatatlannak minősülő betegséggé és helyrehozhatatlan szervi elváltozássá történő elfajulásáért! Ezért jó ha megtanulunk önmagunkkal (Tehát egyedül az asztrológiai sorsképletünkből kiolvasható, konstellációk és horoszkópházak szerinti karmánk jellegével és az azt elrejtő –árnyék-énünkkel.) szembenézni. De legalább a jelentéktelennek tűnő sérüléseink és az eddig elszenvedett betegségtüneteink segítségével, megkeresvén azoknak a személyiségünkre (félelmek, fóbiák, pszichés deregációk, destruktív jellegű negatív képzelgések, negatív és hárító, ellenségképzetekkel telt, az által irányított viselkedésmód) és életvitelünkre (öncélú és együgyű tevékenységek) jellemző jelentéstartalmakat. Legalább azt követően, hogy megjártuk az orvosi rendelők és a korházak, valamint a gyógyszertárak, egyáltalán nem a lelki megtisztulásunkhoz és nem a szellemi felemelkedésünkhöz vezető kálváriáit.

    Ez nem azt jelenti, hogy orvostudomány kutatási eredményei és gyógyászati módszerei tévesek és alkalmatlanok lennének bizonyos fizikai károsodások helyrehozására. Sőt még ezen túl is: az orvostudomány a legalkalmasabb a materialista tudományok közül arra, hogy spirituális fejlődésünk szempontjából is hasznát vehessük. Miért? Mert annak, aki a betegsége igazi okait kutatván, képessé teszi magát az őszinte belátásra - tehát szellemi a tisztánlátásra- a pontos és részletes orvosi diagnózisok a lehető legpontosabb információkat szolgáltathatja a szellemi fejlődése bizonyos szakaszaiban szükségessé váló gyökeres életpálya- és mentalitás-változtatáshoz, és a megfelelő gondolkozásbeli módosításokhoz.

    Tehát jobb ha a kialakult betegségeinkkel minden halogatás nélkül, azonnal orvoshoz fordulunk a pontos diagnózis megszerzése érdekében, de bármennyire is tiltakozna az orvos ez ellen, a betegség-tüneteinek lehetséges pszichikai okait is beszéljük meg vele. Mondom: ezt meg kell tennünk, még akkor is, ha ma még a legtöbb orvos ettől ideges lesz, vagy legalábbis a türelmetlenség félreismerhetetlen jelei kezdnek mutatkozni viselkedésén, hanghordozásán. Ők ugyanis nagyon is jól ismerik a betegségek kialakulásának a lelki és szellemi okait, de mivel „sokat kell gyógyítaniuk” gyári termelés - szerűen, sajnálják az időt pocsékolni erre. (Sőt! Sajnos az orvosok egy része, direkt örül a beteg embereknek, hiszen minél több a rá szoruló beteg, annál több laska (pénz) jön a házhoz! Ezt igazán nem lehet nekik felróni! Csak a Jupiterjükkel rosszul álló személyek tesznek ilyet! ) Ezután, az orvos által javallt kezelésnek magunkat megbékélten alávetve, kíséreljük meg felgöngyölíteni emlékezetünk (és ha van: személyi horoszkópunk) segítségével göngyölítsük fel azokat a karmikus, vagy nyers-természeti, negatív viselkedési és gondolkozási mintáinkat, eljárásainkat (félelmeinket, ellenségeskedéseinket, ellenszegüléseinket, erőszakosságunkat, aggodalmaskodásainkat)  amelyek szervezetünket a "betegséggyártásra" rákényszeríttették.

    E mozzanatnál (fejezetnél) nagyon fontos, jól az emlékezetünkbe idézni azt a következtetést, ami a különböző napjegyekre jellemző betegséghajlamok tárgyalásából és ezek lelki-szellemi okainak megismeréséből egyértelműen levonható: nincsenek sem szégyellni való (titkolni való) sem erényes, személyi büszkeségre feljogosító betegségek! - És ezt a figyelmeztetést nem hibás gondolatvezetés következtében, vagy ötletszerű szószaporítás (Egyik facebooki ismerősöm szerint: szófosás) kedvéért írtam ide. Megfigyeltem ugyanis, hogy miközben a Skorpiónál tárgyalt nemi betegségeket, vagy a Skorpióra, de a Mérlegre, a Bikára és a Bakra is jellemző többnyire bagatell bőrfertőzéseket, gombásodásokat titkolni és szégyellnivaló betegségnek tartják egyesek (és pontosan azért kel találkozniuk e betegségekkel!), addig a Kosra az Oroszlánra és a Nyilasra jellemző, öntudat és személyiség-zavarra, mások személyisége elnyomására, tehát az erőszakoskodási és zsarnokoskodási hajlam következtében előállott szívbetegségükkel, vagy a rejtett agresszivitás következtében létrejövő epegyulladásaikkal, epekríziseikkel valósággal hivalkodnak és kérkednek egyes betegek!

    Természetesen mindeztek mellett -és mindezek ellenére, amikről itt értesültünk, a táplálkozási szokásainkat és a táplálkozásra használt ételek jellegét és minőségét kell felülvizsgálnunk elsősorban. Ugyanis a legtöbb "bűnt" önmagunk és a világ ellen a szó szoros értelmében vett fogyasztói- táplálkozói mentalitásunkkal, felelőtlen, öncélú étkezési szokásainkkal követjük el.

    Annak érdekében, hogy igazi kulcsot adjak azok kezébe, akik hajlandóak felébredni és abbahagyni az eredménytelen és az ellenséges hadakozást saját betegségeikkel szemben, szükségesnek tartom felhívni a figyelmet arra a testi, lelki és szellemi rongáltság közötti különbségtételre, amire Hamvas Béla is a Hermes Triszmegistos TABULA SMARAGDINA- ja kapcsán írt MAGIA SUTRA című esszéjében nyomatékosan figyelmeztet: " A bűn sajátos területe a szellemvilág. Ez a felfogás a közhiedelemmel szemben áll. Általában, főként a félreértett keresztény dogma alapján, mindenki a bűnös testről beszél. Az ilyesmi teljesen hibás. A testnek bűnt elkövetni nincs módja, mert létezése nem morális, tehát nem szellemi, hanem élettani körben folyik le. A test rongáltságát betegségnek hívjuk. A bűn morális defektus. Elkövetésére csak a szellem képes." ... "Ugyanaz a megtörtség, ami a szellemvilágban a bűn, a lélek világában az őrület. Az őrület a lélek normális voltának megbomlása és megzavarodása. A lélek örülte, az értelem homálya. Aluszékonnyá válik, kába lesz, irányt és célt téveszt, tévelyeg, rögeszmék szállják meg, képzeleg, valóságérzéke elvész, a másik lélekkel való kapcsolata meglazul és meg is szakad. Ha a bűn a szellemvilág megzavarodását idézte, az örült a humánum világát bontja fel. Az örült nem tud közösségben élni." ... " Ugyanaz a rongáltság, ami a szellem világában a bűn, a lélek világában az örült, a testi világban a betegség." ... "De a három egy és e hármat egymástól elválasztani nem ajánlatos, akkor sem, ha a létezés rongáltságának hármas természetéről tudni lényegbevágó tudás. Miért? Mert a primordiális egészség helyreállítása (reintegráció) is hármas, éspedig:

  -esztétikai (testi)

  -logikai (lelki)

  -morális (szellemi)

feladat. E hármas párhuzamos tevékenység más szinten fedi az érzéki (testi), az érzelmi-értelmi (lelki), és az erkölcsi (szellemi) tevékenységet. SENKI NEM LEHET SZELLEMÉBEN BÜNTELEN, AKI LELKI VILAGABAN NEM ÉRTELMES ÉS TESTÉBEN NEM EGÉSZSÉGES. A szövevényen belül a létezés-szférák megkülönböztetésének csak azért van helye, nehogy a létezés hármas összetettségéről egy pillanatra is megfeledkezzünk. Határt vonni azonban, különösen oly értelemben, ahogy azt az európai filozófia (tudomány, vallás) alapján megszokták, nem lehet és nem is szabad, mert végül is a szellem világa a lélek és a test világát is átsugározza, a lélek a testet és a szellemet minősíti és formálja, a test viszont a lélek és a szellem világát is megalapozza."

     A szellemvilággal és annak a törvényeivel, hatalmaival, a belső átéléseinken keresztül tartjuk a kapcsolatot, ha el hisszük ezt, ha nem. A szellem-világ nem a külső tetteinkből és eredményeiből (azok esetleges morális, vagy esztétikai értékéből) vonja le a ránk vonatkozó következtetéseit és dönti el, a hozzánk-belénk érkező válaszainak a jellegét, hanem abból, hogy milyen információkat kap tőlünk (belőlünk) a mi intim, belső átéléseink következtében. Ezért hibás minden tanítás, amely figyelmen kiül hagyja a fizikai elemekkel való találkozásnak és konfrontációnak, valamint a természetben való intenzív mozgásnak és a test részek ápolásának a fontosságát, mint amennyire hibás a pusztán a fizikai-biológiai egészség megvalósítására és fenntartására koncentráló európai egészség- kultúra, vagy amennyire téves az öncélú, technikai tudományos megoldások hajszolására alapozott sorsmegoldási lehetőségek ideológiája: a humanista intellektualizmus. Azt is fontos itt tudni tehát, hogy a kimondottan csak kifelé – a külvilág felé ható, öncélú értelmi képességeink gyakorlása, vagy ugyancsak az öncélú, moráltalan (a puszta forma-művész) tehetségek és a rendkívüli képességek kultusza, a zseni kultusz tehát, semmivel sem értelmesebb a gazdasági eredmények öncélú hajszolásnál, ami előbb-utóbb meg fogja fosztani EGÉSZSÉGÉTÖL (betegségek, balesetek, olyan más életterületeken való sikertelenségek formájában, mint például a családi élet és a szerelmi párkapcsolat) az eredmény- és sikerorientált egyént.

    Az egészségünk visszaszerzésének az ára tehát, a saját lényünkre vonatkozó misztikus tévképzeteinknek és „pozitív” előítéleteknek a feladása, valamint a külvilág és a többi ember megváltoztatására irányuló vak törekvéseink (ambícióink) feladása mellett, a saját belső átéléseinknek a pozitívvá- örömtelivé való átváltoztatása. Ehhez viszont belső, úgynevezett kauzális (karmikus) hibabelátási kézség kialakítása szükséges, amihez a spirituális önismeretre, és általában a spirituális emberismeretre és a világismeretre alapozó, kauzális asztrológiával elkészített személyi horoszkópok megbízható információrendszere, igen nagy mértékben hozzájárulhat.

II. 

Az önmérgezés által okozott megbetegedés jelenségéről bővebben

     Nem a fájdalom megszüntetése (Nem a fájdalom-szüntetési technikai hatékonyság!) a lényeg tehát a betegség és a szenvedések, illetve a gyógyulás kérdésében, hanem annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy tulajdonképpen miért, milyen vegyi - biológiai folyamatok következtében jön létre a belső testi (szervi) rombolódás? Az, hogy milyen belső: lelki és szellemi zavarok és feszültségek, rejtett, vagy nyílt ambíciókból eredő nyílt haragvások és rejtett gyűlölködések, illetve folyamatosan átélt csendes - jogosnak képzelt! – neheztelések hozzák létre azokat a biológiai (szervi) rombolódásokat (káros és kóros elváltozásokat), amelyeket a fájdalom és a testi szenvedés jelez? Az orvostudomány ezt a belső - szervi, hormonális és más jellegű önmérgezési folyamatot, un. immun rendszeri zavarból eredő következményként kezeli és a zavart (a bajt!) a test szintjén próbálja különböző gyógyszeres erősítésekkel, vagy erőszakos külső beavatkozásokkal megszüntetni. Holott testi - immunrendszeri zavarról mindössze annyiban lehet szó, amennyiben az immunrendszeri zavarok (az egész szervezeti szintjén működő, belső egyensúlyi - kiegyenlítődési zavarok) leképezik a szellemi - lelki zavarokat, vagyis a spirituális tévképzetekből eredő helytelen mentalitásunkat. - De ne hatoljunk be illetéktelenül az orvostudomány részeredményekkel terhelt életterületére, mert ezáltal a biológiai folyamatok labirintusába tévedünk és úgy járunk mint a sólyom, amely nem tudott a kerítésről elrepülni miután társalgott az ólbeli baromfiakkal. A magyar nyelv tökéletesen tájékoztat és találóan mondja, hogy mi történik, amikor haragszunk és gyűlölködünk: mérgelődünk!

   Mérges vagyok, amikor haragszom valakire vagy valamire, és tényleg, e nyelv által biztosított metafizikai tudás birtokában már ki lehet kérdezni a jelenségről az orvosokat és a biológusokat és amennyiben tényleg eléggé tájékozottak a szakmájukban, visszaigazolhatják, hogy amikor haragszunk, dühöngünk, hisztériázunk, vagy „csak” csendben neheztelünk valakire, vagy valamire folyamatosan, olyankor a szervezetünk, egészen pontosan a mirigyeink (bizonyos mirigyeink!) különböző hormonális mérgeket (mérgező genetikai információkat tartalmazó élet- és halálnedveket) állítanak elő és küldik szét a szervezetünkbe. A hormonális nedveket tartalmazó linfarendszer széthordja ezeket a mérgeket az egész szervezetünkben. És nem is akármelyik mirigyünk kezdi termelni (nem véletlenszerűen!) a hullaméreghez hasonlatos hormonális „harag-mérgeket” és nem akárhova szállítja a linfarendszer a huzamosan fenntartott és intenzíven átélt mérgelődéseink következtében, a szervezetünk által termelt mérgeket, hanem azok a mirigyek termelnek mérget, amelyek azokhoz a testrészeinkhez tartoznak, amelyek kapcsolatban állnak azzal a spirituális erőtérrel amely a haragunk tárgyát képezi.

     Ha szerelmünkre, illetve élettársunkra haragszunk huzamosan és intenzíven, vagy ha ugyanúgy: féltékenyek vagyunk, a mellékvesék mérgezik a vese, illetve a deréktájék szerveit, ha szüleinkre,  gyermekeinkre és általában a családtagjainkra, a hasnyálmirigy mérgezi a gyomrot, a patkóbelet és általában a gyomortájékot. Ha önérzeti, személyiségi gondjaink vannak, a csecsemőmirigy mérgezi a szívet és a szívtájékot, ha viszont szerelmi - élettársi viszonyunk zavartsága (pl. érzelmi kifejezési képtelenség, féltékenység, a párunk elvesztésétől való félelem, stb.) párosul az személyi tudat fejlődési, illetve az önérvényesítési (hiusági, önérzékelési, önérzeti, becsvágyi és a partner fölötti uralkodási) problémákkal, akkor már a Skorpiói testrészünkhöz tartozó petefészek, illetve a prosztata mirigyei kezdik a medencetájéki szerveinkbe a romboló mérget és szélsőséges esetekben a halálos mérget is „kitermelni”, illetve a testünk más funkciói „vigyáznak” arra, hogy a szervezetünkben található „fölös” mérgek aggoz a testrészhez, vagy szervhez legyenek szállítva, amelyek (asztrológiai) analogikus kapcsolatban állnak azokkal a mentalitásokkal, amelyeket intenzíven és huzamosan hibásan („mérgelődve”) gyakorlunk. Ha sors-elfogadási, sors-feldolgozási problémáink miatt kénytelenek, de ugyanakkor képtelenek is vagyunk lenyelni a sors-nehézségeinket és ha enyhén és finoman bár, de gyakran összeszorul a torkunk haragunkban, vagy akárcsak a nehéz sorsunkkal szembeni méltatlankodásunkban is, a torokmirigyünk termeli a mérget és rombolja - zavarja meg vagy a saját, vagy a környékén levő szervek működését, károsítja épségüket.

      A leggyakoribb viszont, hogy ezt az egészet egyszerre éljük át, és a sok eltusolás - elfojtás után minden káros visszahatás ránk tör, vagy legalábbis ezek nagy része, és ilyenkor a homlokmirigy vagy/és az agyalapi mirigy kezdi termelni a hormonális mérgeket, aminek az első jele a fej és ízületi fájdalmakkal járó meghűlés, illetve e huzamos és gyakori hűléses megbetegedések. Nem a hideg okozza tehát a gyulladással járó hűléses betegségeket, hanem azok csak jelzik, hogy gondolatban - és képzeletben - nagyon támadunk valakit, valakiket, illetve valamit (pl. a saját „szerencsétlen” sorsunkat).

    Ezért van az, hogy tartózkodhatunk - lehetünk, ülhetünk - bármilyen hideg helyiségben, mert amennyiben nem félünk attól, hogy meg fogunk hűlni, nem is hűlünk meg, amennyiben az előző napokban sikerült folyamatosan és egyáltalán nem haragudni senkire és semmire sem. Máskor viszont, amikor sikertelenségeink és kudarcaink hatására „jól kivertük a biztosítékot”, elég egy fagylalt sietős elfogyasztása, vagy az, ha a nyári szellő kellemesen fújdogálja az izzadt arcunkat és máris „rajtunk ül a hűlés” a legnagyobb nyári kánikula közepén. Megjegyzem: általában nem akkor történik meg pl. a hűlés, amikor átéljük a hirtelen támadó - méltónak képzelt! - haragunkat, nem a hosszas dühöngés, vagy a huzamos neheztelés közben történik meg a hűlés, még akkor sem, ha esetleg tényleg nagyon hideg van ott, ahol a negatív szenvedélyes átélések közepette tartózkodunk, hanem amikor a hűlést látszólag kiváltó külső okkal: a hideggel (széllel) való találkozás két - három nappal később, néhány nappal a haragos, illetve a dühöngő, vagy hisztériázó átéléseink után jön létre. Akkor tehát, amikor az illető mirigynek volt ideje bőven kitermelni a megfelelő mérgeket és a méreg nem csak, hogy jól beépült már a szervezetbe (a megfelelő szervekbe), hanem finoman már rombolni - bontani is kezdte azok felszíni sejtrendszerét. Az tehát, hogy az illető szervek, vagy testrész - testrészek meghűlnek, nem oka a hideg körülményekkel való találkozásnak, hanem maga a hűlést követő gyulladás következménye annak, hogy az illető szervek, testrészek már le voltak gyengülve (meg voltak támadva) előzőleg az önmérgezés következtében.

    És persze, a baktériumok és a vírusok támadása, mint betegség-kiváltó oknak az indoklása (magyarázata) ugyancsak a felületes természettudomány naiv gyermekmeséje, hiszen, ahhoz, hogy a természetben bárhol fellelhető és a természet egyensúlyát biztosító baktériumok rátelepedjenek és fogyasztani kezdjenek egy - egy külső testrészt, vagy belső szervet, annak a szervnek előzőleg már gyengének (támadottnak) kell lennie, az önmérgezés következtében! A hamis genetikai kódokat hordozó és a támadott szervezetbe e hamis kódokat beépíteni képes vírusok viszont - a Jó Istennek egy másik a lét egyensúlyát fenntartani hivatott csodálatos találmányai! - ugyancsak azzal a feltétellel épülhetnek be a szervezet rendszerébe, ha az előzőleg már hamis információt kapott belülről: a saját zavarosan működő hormonrendszerétől. Ez a magyarázat arra is egyébként, hogy súlyosan - halálosan - fertőzött betegek és elkülönítet betegcsoportok mellett szolgálatot teljesítő orvosok, apácák és szerzetesek miért nem fertőződtek be, hiszen ápolás és gondozás közben sokszor úgymond testi érintkezésbe is kerültek a fertőzött (haldokló) betegekkel és halottakkal. 

     És ugyanezek a magyarázatok (romlási: belső mérgezési önrombolási folyamatok) érvényesek, a tudomány szeme elől egyelőre valamiért rejtetten működő fogak - fog gyökerek! - romlására, szuvasodására is. 

Lásd még a Karma példáit és azok gyakorlati asztrológiai tárgyalását – értelmezését a személyi horoszkópok szintjén, a honlapjaimon:

www.kozmaszilard.com

www.komaszilard.hu

www.asztrologosz.com