Pacemakerrel még senki nem indult triatlonversenyen, kivéve Beck Monikát, aki korábban még csak futni sem szeretett. Most már félmaratonokat fut, és ironman versenyre készül. Azt mondja, hogy ő anya és feleség, de olyan, aki megy az álmai után.

Hogy derült ki, hogy nincs rendben a szíved?

Egészségesen születtem, négyévesen viszont kórházba kerültem, és a vizsgálatok során kiderült, hogy veleszületett lyukas szívem van. Életmentő műtétet hajtottak rajtam végre. Ezután a szüleim óvtak mindentől, nehogy bajom essen. Látták azonban, hogy nagy a mozgásigényem, szívesen vagyok szabad levegőn, ezért hagyták, hogy úgy éljek, mint minden más kisgyerek. Megtanultam biciklizni, görkorcsolyázni, édesapámmal pedig rengeteget túráztunk. Tinédzserkoromig semmi gond nem volt, de aztán egyre többször rosszul éreztem magam, leesett a vérnyomásom, szédültem, elsötétült előttem a világ. Kiderült, hogy a panaszaim oka szívritmuszavar, ami a szívműtét következménye. Ezerből egy embernél fordul ilyen elő, és én pont az az egy lettem.

Mikor fordult olyan komolyra a betegség, hogy szükséged lett a pacemaker beültetésére?

20 évesen ültették be a szívritmusszabályzómat. Nagyon tiltakoztam ellene, sok negatív információt hallottam a készülékről, nem akartam, hogy megműtsenek. De egy súlyos rosszullét után mentővel vittek kórházba, az orvosok pedig kérdezés nélkül beültették a pacemakert. Azóta három születésnapot ünneplek: az igazi születésnapomat, a kislánykori szívműtét napját, és a pacemaker beültetésének napját.

Milyen az élet pacemakerrel? Hogy tudtad feldolgozni ezt a változást?

Bár új esélyt kaptam az élettől a készüléknek köszönhetően, nagyon nehezen tudtam elfogadni és feldolgozni, hogy a testemben egy idegen szerkezet van, ami a bőr alatt kidudorodva még látható is. Szakember segítségére volt szükségem, hogy el tudjam fogadni az új helyzetet, és teljes életet tudjak élni. Az elfogadásban sokat segített a férjem, aki a megismerkedésünktől kezdve nyitottan és megértően kezelte a helyzetet, és soha nem okozott számára problémát, hogy szívritmusszabályzóm van.

Igyekszem a lehető legteljesebb életet élni, és nem betegként tekinteni magamra – kórházban csak a szüléseim és a kötelező pacemakercserék idején voltam! Persze sok dologban szabályoz a készülék, de problémamentesen és boldogan élem az életem, családom van és karriert építettem, folyamatosan képzem magam, sportolok, és előadásokat tartok orvosoknak és szívbetegeknek arról, hogyan lehet teljes életet élni pacemakerrel.

Rendszeresen futsz, több félmaratont teljesítettél, csapatban pedig még a Balatont is körbefutottad! Hogy találtál rá erre a mozgásra?

Soha nem szerettem futni, főleg az iskolai emlékek miatt. Amikor viszont a fiam kajakozni kezdett, szerettem volna hasznosan tölteni az időt, míg ő edz. Több szülőt láttam, hogy futni megy, kedvet kaptam én is, sportcipőt húztam és belevágtam. Persze nem ment könnyen, de nem adtam fel, belejöttem, és rájöttem, hogy jobban érzem magam tőle, sikerélményt jelentett egy-egy táv teljesítése.

Mit szóltak az orvosok ahhoz, hogy sportolsz?

Évente járok kontrollra a pacemaker miatt, de amikor futni kezdtem, rögtön konzultáltam az orvosommal, dr. Merkely Bélával, nehogy kárt tegyek magamban. A pacemaker ügyes szerkezet, le lehet róla hívni az adatokat és meg lehet figyelni, hogyan reagál a szívem a terhelésre. Fokozatosan haladtam a futásban, fokozatosan növeltem a terhelést, megfelelő állóképességre és rutinra tettem szert, így nem volt semmilyen problémám egyetlen futás alkalmával sem.

Már nem csak magadért futsz, hanem másoknak is segítesz: te vagy a Szív Futónagykövete.

A pozitív hozzáállásom másoknak is feltűnt. A BSI, az ország legnagyobb futóversenyeinek szervezője felkért, hogy legyek Magyarország Szív Futónagykövete, és próbáljam meg összefogni azokat az embereket, akik valamilyen betegséggel küzdenek vagy betegségből gyógyulnak. Így alakult meg a Szív Bajnokai elnevezésű csoport a Facebookon.

A közösség lényege, hogy a betegséggel küzdők felszabadulhassanak és sorstársakra, támogató közösségre találhassanak, belekóstolhassanak a mozgásba, megélhessék a futás örömét. Boldogan vállaltam ezt a feladatot, úgy érzem, hogy felelősséggel tartozom ezért a csoportért, megpróbálok mindenkinek segíteni, hogy a sporton keresztül megtalálhassa önmagát és egészségesebb lehessen. Közös futásokat, programokat szervezünk, ezek szépen összekovácsolták a csapatot.

2014-ben a futócélok elérése mellett más dolgokat is sikerült megvalósítanod.

Nagy élmény volt a három teljesített félmaraton és a Balaton Szupermaraton csapatban lefutása, de be kell vallanom, hogy 2014-ben picit elfáradtam, a folyamatos terhelés és edzések, plusz a család, a munka és a tanulás leapasztotta az energiatartalékaimat. Azt beszéltem meg az orvosaimmal, hogy fél évig a nagy versenyek helyett a pihenésre koncentrálok, meg kell tanulnom feltölteni magam.

Persze ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem futok, 3-5 kilométereket rendszeresen teljesítek, akkor és úgy, ahogy éppen jólesik. Az energiáimat próbálom máshová koncentrálni, így sikerült megvalósítani egy nagy álmomat, hogy segíthessek a legkisebbeken is. Én is nagyon kicsi voltam, amikor átestem az első szívműtéten, emiatt sokat gondolok azokra a gyerekekre és szüleikre, akik hasonló helyzetben vannak, mint én akkor. Karácsonykor meglátogattuk a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet gyermekkardiológiai osztályát a Szív Bajnokaival. Velünk tartottak az UTE fiatal kajakosai is, akikkel a fiam edz.

Azt találtuk ki, hogy a sportolókkal kéz a kézben, esetleg ölben sétálnak a gyerekek, együtt megtesznek 20-25 métert, a végén pedig felállnak egy dobogóra, hogy ők is átélhessék a győzelem, a dobogón állás örömét. Kaptunk a Magyar Kajak-kenu Szövetségtől érmeket, amiket aztán odaadtunk a szív legkisebb bajnokainak, valamint a BSI részéről futópólókkal is kedveskedtünk nekik. Szerettem volna ezzel megmutatni a szívbeteg gyerekeknek és a szüleiknek, hogy mindenki számára ott az esély, és – persze a betegségükhöz mérten – ők is tudnak mozogni.

Nagy élmény volt emberileg és lelkileg is. 2015-ben az a terv, hogy a BSI eseményein, ahol van rövid, 500-800 méteres táv is, ott rajthoz álljunk a Szív Bajnokaival, a szívbeteg gyerekekkel és a kajakosokkal, és együtt, sétálva teljesítsük a távot. Az orvosok és a szülők pedig mellettünk állnak.

 A segítségnyújtáson és a beteg gyerekek felkarolásán kívül a te utad merre vezet tovább? Van-e még újabb célod, amit kitűztél?

Igen, és ehhez nemrég részt vettem egy olyan terheléses vizsgálaton, amit az élsportolóknak találtak ki. Arra voltak kíváncsiak az orvosok, hogy fokozott terhelésnek kitéve hogyan működik a szívem. Megvizsgálták a szívem, a pacemakerem, a pulzusom, a vérnyomásom, tehát hogy hogyan reagál a testem a megterhelésre.

A vizsgálat jól sikerült, minden rendben volt, így lehetőséget kaptam arra, hogy megmérettessem magam egy triatlonversenyen, a budapesti Ironman 5i50 Budapest Triathlon Series elnevezésű eseményen: itt a teljesítendő táv 1,5 km úszás, 40 km kerékpározás és 10 km futás. Ez nagyon összetett, tudatos és komoly felkészülést igényel, össze kell egyeztetnem, hogy mikor megyek úszni, mikor kerékpározom, és mikor végzem a futóedzéseket. Szakemberek, például Kropkó Péter 51-szeres ironman „kezei közé” kerülök.

Segítenek megtanulnom úgy edzeni, hogy egyrészt jó technikával fussak, másrészt minél kevésbé terheljem a szervezetemet, a szívemet, helyesen vegyek levegőt, és tudjam tartani a megfelelő pulzusértékeket. Meg kell tanulnom jól úszni, méghozzá mellúszásban – a pacemaker miatt csak ebben az úszásnemben úszhatok –, tavasztól pedig az országúti kerékpározással is megismerkedem majd. Továbbra is folyamatosan járnom kell ellenőrzésre dr. Zima Endre kardiológushoz (aki szintén ironman), még fokozottabban kell figyelnem a testem jelzéseire, a táplálkozásra, a pihenésre.

Biztosan lesznek holtpontjaim, nehezebb időszakok, amikor talán fel akarom majd adni, és biztosan lesznek pozitív szakaszok, amikor azt érzem majd, hogy sikeres vagyok, és jól csinálom, amit csinálok. De leszögezném, hogy nem bármi áron szeretném teljesíteni ezt a versenyt. Ha a felkészülés során bármikor azt mondják az orvosok, hogy nem folytathatom, vagy én nem érzem magam képesnek rá, akkor abba fogom hagyni! Emellett továbbra is szeretnék futni a bajnokokkal is, az a terv, hogy a futóeseményeken legfeljebb 10 kilométeres távokon állok rajthoz, viszont ilyenkor az újakat, kezdőket igyekszem segíteni, hogy ne fussanak egyedül, és még nagyobb élmény lehessen számukra a verseny.

Mit szól ehhez férjed és a gyerekek?

A munka és a tanulás jól működik együtt, össze tudom hangolni. A család, bár teljesen őrültnek tart, de nagyon büszkék rám. A fiam élsportoló, a lányom szintén sportol, a férjem pedig hű társam mindenben, minden edzésen és versenyen ott van velem, hogy biztonságban tudjon. A triatlon kapcsán azt mondta a férjem, hogy ha az orvosaim engedik, akkor csináljam, ő támogat benne. Anya és feleség vagyok, de olyan, aki megy az álmai után.

Forrás: http://www.nlcafe.hu