Nem akarok vitatkozni senkivel, de már több helyen elmeséltem az én esetemet az Édesanyámmal. Tény, hogy nagyon friss volt szellemileg 87 éves koráig. A nővérem haláláig aki 2018. március 11-én halt meg. Mi sajnos tudtunk róla, hogy milyen súlyos betegsége van, de a nővérem nem akarta, hogy Édesanya izguljon miatta, ezért nem tudattuk vele, hogy rákos, csak azt, hogy műtétje lesz, hogy kórházban van, és meg fog gyógyulni. Ezért a betegsége alatt mindig összeszedte magát szegénykém, ha Mamával találkozott, vagy Ők jöttek, vagy mi mentünk, nagyon fegyelmezetten úgy csinált, mintha egészséges lenne, pedig tudtuk, hogy nagyon szenved. Így telt el 5 év. Amikor bekerült a kórházba és már tudtuk tudat alatt, hogy nem fog onnan kijönni, akkor meg azért nem jöhetett velünk, mert a testvérem nem akarta, hogy olyan állapotban lássa, úgy emlékezzen rá, mint amikor utoljára találkoztak. Így azt kellett mondani, hogy nem lehet a kórház területére kocsival bemenni, gyalog meg olyan messze van a kórterem, hogy nem bírna annyit sétálni. Ezt csak azért írtam le, hogy tudd, milyen váratlanul érte a tragédia bekövetkezése. Bár utólag elmondta, hogy érezte minden hétvégén, mikor indultunk Debrecenbe, hogy itt nagy a baj, de próbálta elhessegetni, hogy nem létezhet olyan, hogy Ő temesse el a lányát. A nővérem halála után, előbb jött a depresszió és a leépülés. A szívünk szakadt meg, hogy a szemünk láttára megy tönkre, miközben a mi bánatunk is ugyanolyan nagy volt, és még ma is az, mert én nem ismertem még egy olyan odaadó, együtt érző jó embert, mint a nővérem, és ezt szó szerint értem. Őszinte, puritán, családcentrikus, másokat támogató, segítő és életével példát mutató, aki az egész világért aggódott. Magamat sem tartom rossz embernek, de vitánk mindig azon volt, hogy szerintem első a családom, utána mindenki más. A nővérem azt mondta erre, hogy ezért tart itt a világ, mert ez önzőség. Igen, az lehet, én akkor sem fogom a családom elé helyezni mások érdekeit. Mindent megtettünk amit tudtunk azért, hogy a nővérem meggyógyuljon és találtam egy olyan természetes növényi étrend kiegészítőt, amiben nagy volt a bizodalmunk. Utólag kiderült, hogy be se szedte, az volt a véleménye, hogy amit a sors megírt neki, azt elfogadja. Nem azért mert meg akart halni, hanem azért mert éppen gyógyszergyárban, laborban dolgozott és ezektől a gyógyszerektől betegedett meg. Ők vizsgálták be a gyógyszereket. Sosem értettem, hogy tudott erre a pályára menni, világ életemben utáltam a kémiát. Azok a termékek amiket neki vásároltam, azok eltűntek a piacról, mert kínai termékek voltak és Ukrajnában volt a lerakatuk, ezért ezt nem tudtuk már beszerezni Mamának. Keresnem kellett mást, hogy visszahozzuk Őt az életbe. Szívbeteg, cukorbeteg, magas a vérnyomása, sajnos kifekélyesedett a lába, nyílván a cukor miatt, nagyot hall, tele lett vízzel, a lábai fényesek voltak és majd kicsattantak. Ehhez jött a depi, ami egyre mélyült. Csak ült az asztal mellett és csak nézett ki a fejéből, nem is volt itt köztünk. A kórházba nem akart befeküdni, de nem tudták elhajtani tőle a vizet. A vérnyomása alacsony lett hirtelen, ami nyílván a demenciát jelentette. A főorvos kezelte járó betegként, megértette, hogy nem akar befeküdni, a helyében Ő sem tenné, így szerencsénk volt, mert nem vihettük volna be erőszakkal. Sajnos nem változott semmi, kerekes székben közlekedtünk, vittem cukor vizsgálatra, a belgyógyászhoz, súlyos csontritkulása van, ezért a reumatológust is látogatni kellett. Röntgen, labor, külön a diabetológia, ezzel telt az életünk. Ja és a pszichiáter, ott is várakozhattunk. Úgy döntöttünk, hogy keresni kell valamit. Egyik internetes ismerősöm említette, hogy rátalált egy termékre, amitől rendbejött a tüdőbetegsége, amire az orvosok azt állapították meg, hogy gyógyíthatatlan, ha akarom átküld egy videót és több terméktapasztalatot egy pdf-ben. Beleegyeztem, de már a videó alatt eldöntöttem, hogy nekem ez kell, hisz rontani nem ronthat, csak segíthet, mert biztosított róla, hogy csak növényeket tartalmaz, mellékhatása nincs. Életem legjobb döntése volt, hogy megrendeltem a terméket. Az Édesanyám most tölti a 90. évét július 04.-én. Ma is szedi a kapszulát, de csak az egészsége fenntartása miatt. A vizet sikerült elhajtani, a lába azóta sem pattant ki, nem volt fekélyes, természetesen a tolószék a múlté, vízhajtót egyre ritkábban szedünk. A cukra rendben, a koronát se kapta el és már túl van a második oltáson is. Az orvosok azt állítják, hogy visszafordíthatatlan a demencia. Azóta már más is megerősített abban, hogy van visszaút. Ha érdekel keress meg! Nem a demenciát kellett gyógyítani, hanem segíteni, hogy beinduljon az öngyógyítás és a test és lélek megkapja azt amire szüksége volt ahhoz, hogy meggyógyuljon! Ja, és ma is Ő kezeli a pénzét! Nem tudom mi lett volna velem, ha nincs ez a lehetőség, mert sajnos az anyósom 5 éven keresztül 24 órában ápolta a sógornőm, mivel jó étvágya volt, jó volt a szíve. Egyik orvos még azt is mondta neki, hogy engedje már el. Mire gondol? Kérdezte a sógornőm. Talán temessem el élve?

Elérhetőségem:  gulybanne@gmail.com

skype:netmunkak Vali