Mindig tisztelettel tekintettem az asztmásokra, mivel egy olyan betegség elszenvedői, mely az egyik alapszükségletet, a légzést érinti. Ijesztő, hogy bár gyógyszerrel általában kordában tartható, egy roham akár az életükbe is kerülhet.
Az asztma egy krónikus betegség ill. tünetegyüttes, melynek oka a légutak nyálkahártyájának gyulladása. Gyermekkorban a leggyakoribb betegség világszerte, de bármely életszakaszban kialakulhat. Megfigyelték, hogy a jóléti, nyugati társadalmakban gyakoribb.

Kiváltó okok: okai nem tisztázottak, de fontosak az örökletes tényezők (pl.: allergiás hajlam, hörgők veleszületett túlérzékenysége).
Jelentős szerepe lehet a környezeti hatásoknak is, így például egy gyermekkori vírusfertőzésnek, a légszennyeződésnek, a dohányzásnak, a hideg levegőnek.  (A passzív dohányzás is számít, már magzatkorban is).

További allergének lehetnek: poratka, állatszőr, ételallergia, pollenek, gyógyszerek, foglalkozási ártalmak (pl.higító, festék, fűrészpor), belélegzett kémiai anyagok, vegyszerek (egy erős tisztítószer is), testi megerőltetés.
Végül, a pszichés tényezőket se felejtsük el: stressz, kimerültség, erős érzelmek (nevetés, sírás).

Tünetei: sípoló légzés, mellkasi szorító érzés, légzési nehézség, fulladás, szapora légzés, mellkasi felfújódás, köhögés, köpetképződés, durva roham esetén kékülés.


Kezelése: csak gyógyszeres kezelése az elterjedt, ez vagy hörgőtágító- ill.rohamoldószer (spray), vagy gyulladáscsökkentő szer (szteroid).
Fontos, hogy kerüljék az allergén anyagokat, amik persze egyénenként változók, ezért kikerülhetetlen egy szakember (pl.tüdőgyógyász, allergológus) felkeresése

.
Alternatív kezelés: sokan felismerték, hogy sajnos ezek a spray-k és szteroidok nem gyógyítják meg az asztmát, csak tünetet csökkentenek, illetve idővel csak növelt  dózisban hatnak, sok mellékhatással.
Az orosz Buteyko professzor is az asztmával foglalkozott és rájött, hogy egy asztmás beteg lényegesen többet lélegzik, zihál, mint a többiek, s ez csökkenti a tüdő szén-dioxis szintjét, majd a légutak további összehúzódásához vezet. Ebből következően pedig a hörgőtágító gyógyszerek azáltal, hogy a légzés fokozódását segítik elő, hosszútávon csak súlyosbítják az asztmát.
Ő a légzési technikán változtatott (orron történő, apró, pici ki-és belégzésre tanította betegeit), amivel ezt a fajta ún. "túllégzést" próbálta visszafogni, így normalizálni tudta a szén-dioxid szint visszaesését a tüdőben, a rohamok pedig megszűntek.


Érdemes megfontolni!